Csirke Zoltán
Férfikésztetés
Mennyire személyes ez a nőnapi este,
mely másnak virágünnep mélyillattal telten,
de nekem gondolatsor és szívvágyténfergés,
ám mankóm a jóremény s a férfikésztetés...
Nem kellenek a félrenéző szemek,
sem a fölényes megnyilvánulások:
az értékrendünk emberien önző,
színen a hűség és az árulások.
Valentin-nap saját létben,
derül a fény vagy tán mégsem;
pékség előtt cinkesereg,
nincs már morzsa, mind kesereg;
csizma kúszik női lábon...
Hátukkal folyton felém
a közönyből összehordott falak,
és gőgösen nyúlnak
az égen is túl a bástyák...
Nincs nekik fenyőjük, gesztenyés kacsájuk,
kéretlen ajándék megszokott magányuk.
Csirkeként csicsergem csendben
Csirkeként csicsergem csendben:
én nem alszom téli álmot,
s nem is kergetek kergeként
nyárvirágos délibábot...
Ez nem olyan ünnep, mikor
kell a hangos és harsány vivát,
inkább várakozzunk csendben,
és mondjuk így a magány-imánk...
Tele van a maszkom
járványügyi-őröm
húzza a borostám
összerántja bőröm
Könnymosoly volt rajtam,
míg elhagytam a Várost
a másik térfelén...
Nyári-mában fogy a létem,
Hajam ősze egyre nő,
Készülődöm már a télre,
Lelkem madáretető.