Csirke Zoltán
...olvasatban vagyok jelen.
Összeálltam mondatokká,
szedett-vedett szólamokká.
Kutat a kukában
egy szintén-ember lény,
táncot lejt a hátán
a szilveszteri fény.
Kortyolod kávédat
kora reggel velem,
mellettem ülsz balról...
Gondviselő, Örök Isten,
tenélküled nyugtom sincsen,
átmeneti hely, hol élek,
mulandótól mégsem félek
Mennyivel üresebb nélküled
ez a hígult minden-pillanat,
melyet magamban élek fel most,
míg a megtörtént velem marad.
Várakozásteljes
az egyedül-létem,
mert (amikor és veled)
kettőnket remekül érzem...
A jelenét vizslató szemekben
sokáig szálka volt hadifogoly-múltja...
Kerekesszékben
Városi közönyben társa csak a magány,
miből merít erőt, számára is talány.
Alsó végtaghiány terhe alatt válla,
sziámi iker - a széktámla és háta.
Különlétben a magányom,
várakozásteljesen;
csalogatom messzeséged,
játszadoznál el velem.
Nélküled és akkor,
mikor ég bennem a vágy,
a magány-napjaimon és
minden egyedül-éjszakán...
Mi voltunk csak, és velünk a jó,
sóhajunk megtörte a csendet.