Csirke Zoltán
Remélném általad ezt a vajúdó jelent,
s vele együtt azt is, hogy légy és maradj nekem...
jogállamban kérem
bimbózó az élet
jogállamban kérem
sosem lépek félre
Viszonylagos a férfierőm,
én így viszonyulok a léthez,
s bár a macsó a nemi nyerő,
enyém is lehet némi érdem.
Vagyok, aki most és itt, nem kevesebb, több sem,
így láttatom önmagam ilyen-olyan szögben.
Megszűrök már minden fényt, hangsúlyoz az árnyék,
környékez bár a gonosz, bennem jó a szándék.
Mikor úgy éreztem, hogy velem senki nincsen,
nem hagyott magamra, mellettem volt Isten.
Lehajolt énhozzám, és terelt a jó útra,
megfogta két kezem, kísért folyton s újra.
Piperepolcomról
after shave-et vennék,
húsvétolni hozzád
legelsőként mennék!
más ez a húsvét
falak közé zárva
szembesül az ember
fohászt farag a vágya
Járványban-keltében
"És láttam: íme, egy fakó ló,
a rajta ülőnek neve Halál...".
Most pedig, midőn ennyi lett a korom,
kéménytest-önmagam lassan kikormolom.
Nőnap után (is)
Igen, az én múzsáim vagytok együtt mind,
Ti, poetes Hölgyek: lányok és asszonyok,
s míg csirkebőrben borzong vadkakas-lelkem,
addig furcsa érzelmeimmel harcolok.
Bár őszül már a hajam,
imádlak Titeket,
a szívemben s még itt-ott...
Próbálom kiírni magamból
Mindazt, amit nem bírok mégsem,
Ám visszanézek - s azon is túl,
Át a tényleges végességen.
Sarkossá válnak a hajlatok,
légypiszok foltja az ablakon,
szűrődik rajta a nappalfény -
a falaim között szabad tér.
Mérlegel a létem, súlyoz a hiányom,
visszatekintésben kacsint rám világom.
Bújtatott a magány, elviselt a látszat,
adtam és fogadtam szerelmet és társat.