Csomor Henriett
Néma csend öleli át a tájat.
Rezgő falevelek búcsút intenek
az útra kelő fecskéknek.
Bódító tavaszban kezemet nyújtottam feléd.
Te boldogan jöttél velem.
Meséltél vízesés zuhatagáról,
ahogy a nap ráveti fényét
a vízsugárra, szivárványosan visszatükrözi.
Sziklák közt növő virágokról, melyek a
legszebb pompában tündökölnek.
Hajnali erdőbe jöjj velem, Kedvesem.
Nézzük meg a napfelkeltét.
Vigyázz, még harmatos a fű,
lábad meg ne fázzon!
Mire a hajnalka virága
befutotta a teraszt,
Péter és Pál napján
elkezdődött az aratás.
Találkozunk az örök végtelenben
Becses neved ünnepén
várom a csodát, hogy
a lélek útján lássalak.
Futok feléd, karodba zársz,
gyengéden átölellek,
semmi sem számít, csak
hogy velem vagy.
Rongy lelkemet s szívemet vándorútra viszem.
Lelkem s szívem sírni rég elfelejtett már.
Csak cipelem őket hegyek lankáin,
mint mások saját keresztjüket.
Ne sírj, anya,
a meg nem született gyermekért.
Hisz egyszer már átélted a csodát!
Síró babádat óvatosan karodba fogtad,
örömkönnyeid esőcseppként arcodra folytak.
Ez a nap is úgy indult, mint a többi.
Kihalt volt az udvar,
hiányzott a boldog csaholás,
amit egy éve már nem hallottam.
Szívünk színes virágba öltözzön
Pünkösd ünnepén
Az ötvenedik napon,
Pünkösdnek ünnepén
Jézusnak áldott Lelke
Szentlélek alakjában
leszállt a magasztos,
kék égből,
akinek szívében az
örök szeretet áradt.
Az élet tele van bánattal,
sorsát nem kerülheti
el az ember.
Ha az idő múltával
feldolgoztad az önsajnálatodat,
rájössz, hogy kaptál
egy új esélyt.
Írtam neked egy
verset születésnapodra,
de másnap elolvasva
sírva is fakadtam tőle,
mert az olyan
személytelennek tűnt.
Kedves Születésnapos!
Születésnapok olyan
gyorsan követik egymást.
Ott, ahol a csend honol,
éjnek idején vadak
jártak nesztelenül.
Ott sétálok én
szabadon és
boldogan újra,
erőt ad nekem.