Csontos Sándor
Csak látni téged,
eléd állni, s nézni,
mint egy templomot,
mint egy Mária képet.
Aranybetűkkel írom az égre neved,
ma letépem a világ szennyét magamról,
hogy holnap lehessek
neked.
Az ég tiszta kékjében kimosom
a lelkem, tiszta akarok lenni úgy
szeretni.
Csak csókom, csak a csókomat adnám
újra, dalos lányok, szomorú szemű
szépasszonyok.
Csak a csókom forró,mert a nap
ég még bennem, nagy lánggal...
Megloptalak holnap, elvettem a jussom.
Ma enyém minden, amit loptam, de
holnap oda adom, feladom magam.
Szeretnélek szeretni
szerelemmel, szenvedéllyel
szép szavakkal. Cirógató napsugárral,
csókkal, mézzel, édes eperrel.
Add nekem a csókod,
mert szomjazom.
Add nekem a szád ízét,
mert éhezem---
Életem legszebb virága te voltál.
Szomorú a hangom.
Nem zeng a dal, a hajnal nem
nem játssza már a felkelő Nap
húrjain szerelmes dalom.
Fényre fény, épül a remény,
szépül a tél.
Jégcsapok olvadnak,
s könnyeikkel
intenek búcsút a múltnak.
Nekem elég egy szó,
nekem elég egy pillanat,
hogy tudjalak.
Ég verte kis bárányok,
tépett subájú vad juhászok,
szél fújta magyar puszta,
örök bánat aki kapta.
Mikor hozzám bújsz, a nap simogat,
ajkad íze, mint tavasz gyümölcse.
Finom kezed ha érint, reszketek,
ha nézel, a tenger hív, magába ölel.
Már nem fáj, már nem éget ami
nem lettél, ami nem lehetek.
A gyöngyök elperegtek,
szerelmes
arcom életunt maszk.