Csontos Sándor
Merre menjek,
merre keresselek,
szerelem szép folyója,
hogy eljussak oda, hol
a kedvesem vár, rólam
álmodva.
Sóhaja kel a napnak,
Lángvörös arcán hamvad a tűz,
Fénye lassan tűnik,
Az élet eltel.
Csend jobbról,
Fekete éj az otthonom,
Csend balról,
Egy arcról álmodom.
Nem álmodom többet, szerelemről,
Fehér csipkéről, a tűz vöröséről,
Lángoló szíved melegéről.
Itt élni kell,
Zászlót vinni,
S lobogtatni,
Ezer színnel!
Életem legszebb virága te voltál.
Szomorú a hangom.
Nem zeng a dal, a hajnal nem
nem játssza már a felkelő Nap
húrjain szerelmes dalom.
Éljetek, szeressetek!
Legyetek olyan,
Mint a féktelen tűz,
Mit nem állít meg senki,
Semmi, soha!
Megloptalak holnap, elvettem a jussom.
Ma enyém minden, amit loptam, de
holnap oda adom, feladom magam.
Áldom a legszebb estét,
mikor hozzám simult,
a legjobb asszony.