Czingel Ádám
Tibetbe kalauzolt álmom,
Tiszta volt, mint az Éden.
Bárgyún köpött szemközt a valóság,
Megütköztünk néma télben.
Megszállott, téves értelem lebeg,
S kósza gondolatok erdejében
Él a félelem. Él, remeg.
Megszállott, téves értelem lebeg.
A pályázatok célja, elbukjon az ember,
Ha szívén kő, hisz tudjuk, milyen egy tender.
Az új esztendő legyen emelkedett,
Szívünk zsarnokaihoz szóljunk,
S ők vegyék le az átkos kezet!
Bús szemeim révednek
Lopott csókokba vissza.
Elkárhozott ódákat zengek,
Komor, sötét a kripta.
Gondolatok az adventi készülődéshez
Írnék az adventről, de megteszik helyettem százan.
Ha őszinte - ha nem, a soronkívüliséget vártam.
Hullnak rám a szürke órák,
Jó tudni, hogy egyszer vége lesz.
Bár ne fájna ennyire ez a nagy várás -
Elfáraszt, - de a lényeg úgyis egyre megy.
1999.06.03.
Ringasson álomba dalom!
Én írtam neked.
Kívánom, jobb napodon
Vesd le terhedet!
Szép, új, békés világ
Talán ezer életet is megéltünk,
Katonák voltunk, ha voltunk,
Aztán földön ülve ittunk,
S szebb jövőt reméltünk.
...magam újra a hegyen látom, fázok
és félek, mikor az egészet romantizálom.
Van, hogy az idő nem gyógyít,
S a remény csak bódulat.
Kanapémban foglalok helyet,
A szakadék hívogat.
Fényes reggelre ébredtem, s egy hang szólított.
Azt mondta, Kedvesem a közelben van, s gyógyírt hoz
Minden bánatomra.