Czingel Ádám
...magam újra a hegyen látom, fázok
és félek, mikor az egészet romantizálom.
Aranka értetlenül ül a fapadon nincs fent a radaron
Mások kínlódásától se leszek talajon
Kicsit csavarok a magyaron
Nem takarom a zavarom még fekszel az őszi avaron...
Van, hogy az idő nem gyógyít,
S a remény csak bódulat.
Kanapémban foglalok helyet,
A szakadék hívogat.
Fényes reggelre ébredtem, s egy hang szólított.
Azt mondta, Kedvesem a közelben van, s gyógyírt hoz
Minden bánatomra.
Padon ülve
halálvágyón,
a gondolatok csak úgy gyűlnek és gyűlnek,
mint Néró lángjai a perzselő fergetegben.
Mikor egy szörnyeteggel találkozol,
S mielőtt szíveddel odébbállsz,
Jól jegyezz meg minden vonást!
Jól jegyezz meg minden vonást,
Hisz nem létezik a jóság:
Nem is létezett.
Nézd meg, idővel mivé válsz!
A pünkösdről írok, de mért nem vívok harcokat?
Nem érint meg a Szentlélek, vagy csak
nem szívom a csíkokat?
Pedig jobb, ha az ember kitűz célokat,
és nem cenzúrázzák...
élt olyan?
Bevezető
Mégis ki írta? Vagy mi? Irkafirka, tinta.
Van-e mintha? Hinta-palinta, ritka,
Mint három ember maradandó titka.
Kinek titka álomtenger?
A koktélbár és a köd története
I.
Koktélbár, szól egy Revival foszlány:
Talán a Tragic Endings.
Valami lány épp hantáz egyre tovább s tovább,
Csacsog-csacsog, már nem figyelek rá...
Nem volt a bárban maradása, hiába oly ádáz.
Már tele a hely, szellemek rengetege lepte el.
A lányok buták, buták, jaj, de buták!
Meghúztam a haját, és most utál.
Sugdolóznak, kacarásznak, ó, én szegény!
Tévedtem, ő rám néz, szemében ott a remény!
Jeges télben, édes, felmelegítetted szívem,
kézen fogva mentünk a folyó melletti sínen.
Láttuk, ahogy a Hold fénye megcsillan a vízen.
Már bánom. Hazugság volt minden, utáltál engem?
Absztrakt képet vetítek elétek,
hitelesen hitelesítek minden rímet.
Ja, nem leszek vulgáris - a hangok megkértek.
Kislány, most hát megkapod az ívet...