Czingel Ádám
A pünkösdről írok, de mért nem vívok harcokat?
Nem érint meg a Szentlélek, vagy csak
nem szívom a csíkokat?
Pedig jobb, ha az ember kitűz célokat,
és nem cenzúrázzák...
élt olyan?
Bevezető
Mégis ki írta? Vagy mi? Irkafirka, tinta.
Van-e mintha? Hinta-palinta, ritka,
Mint három ember maradandó titka.
Kinek titka álomtenger?
A koktélbár és a köd története
I.
Koktélbár, szól egy Revival foszlány:
Talán a Tragic Endings.
Valami lány épp hantáz egyre tovább s tovább,
Csacsog-csacsog, már nem figyelek rá...
Nem volt a bárban maradása, hiába oly ádáz.
Már tele a hely, szellemek rengetege lepte el.
A lányok buták, buták, jaj, de buták!
Meghúztam a haját, és most utál.
Sugdolóznak, kacarásznak, ó, én szegény!
Tévedtem, ő rám néz, szemében ott a remény!
Jeges télben, édes, felmelegítetted szívem,
kézen fogva mentünk a folyó melletti sínen.
Láttuk, ahogy a Hold fénye megcsillan a vízen.
Már bánom. Hazugság volt minden, utáltál engem?
Absztrakt képet vetítek elétek,
hitelesen hitelesítek minden rímet.
Ja, nem leszek vulgáris - a hangok megkértek.
Kislány, most hát megkapod az ívet...
Hol rozsda lepte kapu tárul fel oldalt,
Ott térj le az útról, beszélgess a holddal.
Elregéli, mi történt nem messze onnan.
Egy kastélyban árnyak játszottak bátorral,
Kit aztán meggyötört a rettegés.
Várva egy új esztendőt, lassan útra indulok.
Nem siettet semmi, nyugodt a szívem.
Az életből keveset ugyan, de megéltem,
S lám, közeleg a vonatom.
Nincs ünnep még,
A szél visz mindent.
Mindent, mi még megmaradt.
Holnap sincsen,
A tegnap már elragadt.