Czingel Ádám
December - január 2.
I.
Egy élet a mélyben
Bízott oly sok szépben,
Mi csúf lett idők elteltével.
December - január 1.
Annyi ember téblábol, keresi a jelent.
Lelkük még a múltban kutat...
A világ bennünk, a világ velünk
Újévre
Reggeli, dohányzó,
Ezt kihagyni
Nem kell!
Súlyos az üzenet,
Magadnak tedd el!
Nem nézek hátra
Bontom a Dom Perignont
Locsolom a múltra
Nem gondolok már rosszra
Hátam mögött elég
Taposson más mocsokba
Ami rég volt nem kell - Heyy!
Karácsonykor haraggal
Egymagamban maradok.
Széttörtem mindent,
Földre hullnak darabok.
Nincs ünnep még,
A szél visz mindent.
Mindent, mi még megmaradt.
Holnap sincsen,
A tegnap már elragadt.
Az unott közeg tönkretesz
Még, jaj, semmi leszek.
Voltam-e tán valaki?
Csonka báb egy testben,
Kinek nem múlnak kínjai.
Állok esőben, hol egykor Nap sütött,
Szívembe zártam a régi érzést,
Szívemből fájón elszökött.
Haladtam egy különös, ismeretlen úton.
A fák törzse fekete s lombkoronájuk vérvörös.
Zongora hangját hallom ezen sötét erdő közepén.
A fák tornyosulnak, mint óriások, magasan fölém.