Czirják Béla
Falakon szűröm át
a lombszagú csendet
a fátyolszerű
valósággá vedlett
világot
Zsombikának nem oly csoda
nagyon jó hely az óvoda
ott rengeteg játék várja
és van néhány jó barátja
Az emberek melegre
Vágynak ha fáznak
Szükségem van rád
Mint levélre a fának
Olyankor én szinte mindig meghatódom,
mikor eljön az első májusi vasárnap,
olyankor magamba szállok, gondolkodom,
köszönetet mondok az én édesanyámnak.
Este van
eltaposott tüzek
melege tombol
homlokodon
Szemeidre
rákéredzkednek
a pillák
Csillag-álmaim...
Édesanyám emlékére
Halála ahogy a gyerekek szoktak
lábujjhegyen hátulról ijesztett rám
A másodpercek percek nem zajongtak
lelkem némán kiabált eressze szám
Zuhanni lábujjhegyre
Akár a tűlevelek
Zuhanni mindegyhogyhova
A Herceg elindul
S eltéved a lova
Testemről lehámozom
az ünneplőkbe öltöztetett
szerelmek emlékét
Foltos szalmazsákon pihen
Nyakára húzza
A csillag-lepedőt
Cserepes ajkáról
Levélt pergető
Dallamok szöknek a
Hold felé