Czirok Lili
Szellemed kísért a szobában.
Várom világod a csodámba.
Nap mint nap hívlak Téged,
Szemem a távolba réved.
Hogy foghatnád meg azt, ami nincs,
Ami csak a te szemedben nagy kincs?
Nem tudom, mi fest mosolyt az arcomra,
S mi dob csilingelő madárhangot dalomra.
Boldogság hangjait hallom
Madárcsicsergések révén.
Tündérmesét festenek
Az égbolt pamacsos képén.
Egyre távolabb van az a csütörtök,
Amikor mélységesen ütközött
Két szempárból nyilalló üstökös,
S ébresztettek rá a trükkösök,
Hogy ez a vágyakozás hű s örök.
Ugrálok a felhőtlen fellegekben.
Boldogságtól mégsem repdesek.
Távol lenni minden zűrtől lenne
A legszebb most a Mindenségben.
Suttognak a fények:
"Vajon mi oly` édes?"
Egy angyal azt mondja:
"Ez a világ bolondja."...
Szeretném nézni veled a Holdat -
Hogy elmondhassam, micsoda
Ragyogás az, amit szemedben
Látok, ha rám is tekintesz egyszer.
Álmos szellő simogatja
Homlokomról a vízcseppeket.
Szeretnék utamra menni már
És elfeledni a szerepeket.
Beesem az ágyba,
Szemem könnybe lábad.
Elég volt mára,
Agyam tiszta fáradt.
Egy álom, mely hozzád köt.
Egy árvíz, mely gátat tör.
Ez az érzés az,
Amely életben tart,
Amely szívem dobogását,
Lelkem heves kopogását
Felerősíti...