Danyi Dominik

Danyi Dominik

Született: 1999. november 8.

Népszerűség: 16 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Szerelmes levél a falakhoz

Szürke mezőben hófehér napsugár,
Mélázva búmnak taván, gondolatom szaván,
Lágyan simogat, semmi többlet akarat,
Áldott nyugalom ringat, hervadt szív-izom rostjaim alatt.

Tovább...

Türelem

A fény csillan,
káprázik a
tükör-part.
A víztömeg
önmagában
örök zaj.

Tovább...

Odadobott Rózsa

Kívül is szép, belül Valhalla?
Szellős rétek közepén valaki valaha meghallja?
Vagy csak táncol, pont, mint máskor?
Az egyedül közepén megfagyva rád szól...

Tovább...

Ki nem hűl?

Elszáradt levél kacéran
Tálcol a szélben,
A szélben.
Én az árnyékban ülök
A fa tövében,
Fa tövében.

Tovább...

Kora ősz

Az álmaimból préselek reggelre levet,
Mert így csak az marad, mi igazán számít.
A tarka hegyek, völgyek s mit a mező levett,
A Fájvirágok sziromtengere száz színével csábít.

Tovább...

A magányos birtok ura

Át a szelem lágy melegén
Követtelek mindenfelé,
Nem mondom, hogy kellesz még,
De a szívem száz mezejét

Tovább...

Ott, hol a mámor

Végre megindultam s csak azt kántáltam:
Szívem, törj ketté, hív a messzeség!
El nem késhettem, most megérkeztem.
Itt a kezdet és a vég végleg összeér.

Tovább...

Tehetetlenségi erő

Morte Mia altatója

Testem összes apró porcikája,
puha húsa-bőre, kemény csontja,
különféle folyadékja, salakanyagja
nekipréselődik irgalmatlanul a merev asztalnak,
amin fekszem.

Tovább...

Aludj még

Nem akarás, de a karolás
Kacifánton szalad át,
A kislány
Nevet, s én mosolygok még.

Tovább...

Az oroszlán szíve

Bátor az, ki a változás elébe indul,
ki tudja, mit veszíthet, de mégis nekimegy.
Bátor az, ki kitart, ha ki kell, s lemond,
ha szükséges, így azt teszi, mi értékes, erényes.

Tovább...

Én, a Változó

Fényes az erdő, mert nincsen már árnyék,
A sziklás hegytetőn vár lelkem a vágyért,
A színek a szélen, s a kellemes illat
Táncolnak az élen, bárhol van harmat.

Tovább...

Ki tudja?

A béke vámja szavad ára a szabadságra,
Nem kell fáma akaratára ama dráma.
Halkká vált a lármája a hadarásra,
Csend várja, ramadán a haladásba.

Tovább...

Az öntudat súlya...

A Világon a felelőtlenség az,
Mi eluralkodott,
A civilizációnk hiábavaló
Hibák következménye, cáfolja önnönmagát.
A demokrácia végleg megbuktatott,
S a crescendo, hogy már nem áttörött a gát.

Tovább...

Ezüstláng Geoid

Egy csillag halálának emlékére

Tömör vassá váltam.
Évmilliárdok alatt égettem el energiám
magfúzióm által, s lettem az, ami,
addig is hőt, fényt s életet árasztva
a jéghideg sötétségbe.

Tovább...

Idétlen idők

Kalusztrofóbia

A pillanat egyre csak tört és tört ketté,
lassult, így nyújtva a végtelenségig ezt a szent másodpercet egyre kevesebbé,
a nullát azonban sosem érve el.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom