Deák Mária
Rímtelen tavasz
Habzanak már a felhők, az úton
pocséta marad, s földbe vájt kátyúban
kacagva zápor veri fel a port,
víztükör csillan, kacsint az ég felé.
Lisztfelhő és porcukor.
A konyhám már tiszta por.
Kötényt kötök, dagasztok.
Fánkot sütök, szalagost.
Itt a karácsony, fények, szép, víg tűz lobogását,
s gyújtani szívben a lángot van-e még ma erőd?
Jaj, bizony nagy izgalom van,
nyaralni megy a család.
Két kisfiunk alig aludt,
úgy várják a nagy csodát.
Vendégségbe jött ma hozzánk
egy városi kisgyerek.
Táblagépét szorongatva
- Nincsen wifi? - pityereg.
A naiva (Tolnay Klári emlékvers)
Áttetsző kislány-mosolyod mögött élt a nő.
Aranyló szárnyon eresztett szélnek Mohora.
Bűnös világban áldás kísért, míg röppenő
tiszta életed izzó gyötrelme: muzsika.
Hiányod megfagyott bennem,
hajamba túr az őszi szél,
emlékszel?
Álltunk az áprilisi szélben...
Óév köszön, Újév kopog,
Jókívánság rímben csorog.
Kívánok sok boldogságot,
Ha kenyér nincs, friss kalácsot.
Az életem émelyeg,
fáradtságon ténfereg.
Hangom csattan, néha meg
elcsuklik és pityereg.
Szerettelek...
akkor ott a karjaidban
egyszer, talán igaz sem volt,
hogy fészket rakott újra a
szerelem a szívemben.
árva poharak az abroszon
csönd koccint felettük
csillag pásztáz majd lehull...
Lángol az élet, lobban, túl már fény csiholódik!
Hallgat a múltam, a szép, és veled int a jövő.
Szellőtánc a hajadban,
tükör fénye a tóban.
Árvalányhaj,
árvalányhaj a szólam.