Deák Mária
...ne engedj! - senki se vár
hallgat a csend titok leng
cikk-cakk életem elé
tükröt tart a bűn
perszónák sóhaj
hullámok között...
Temetőnek szegletében urna-liget,
Gyertyafényben szikrázik az emlékezet.
Rajtam maradt valami átok,
ringat az álmatlan éjszaka,
ébreszt az álmos reggel,
lucskos életem, sáros életem
hol hagytam el, és hol találom?
Lebben a függöny, nyílik varázs,
kezdődjön hát az előadás.
Köszönt a bábu, marionett,
zsinóron táncol a bűvölet.
Szőke lennék, kék szemű,
kunságomban nem konok.
Lennék hűvös, egyszerű
- cseresznyeszáj, mi locsog.
Rímtelen tavasz
Habzanak már a felhők, az úton
pocséta marad, s földbe vájt kátyúban
kacagva zápor veri fel a port,
víztükör csillan, kacsint az ég felé.
Lisztfelhő és porcukor.
A konyhám már tiszta por.
Kötényt kötök, dagasztok.
Fánkot sütök, szalagost.
Itt a karácsony, fények, szép, víg tűz lobogását,
s gyújtani szívben a lángot van-e még ma erőd?
Jaj, bizony nagy izgalom van,
nyaralni megy a család.
Két kisfiunk alig aludt,
úgy várják a nagy csodát.
Vendégségbe jött ma hozzánk
egy városi kisgyerek.
Táblagépét szorongatva
- Nincsen wifi? - pityereg.
A naiva (Tolnay Klári emlékvers)
Áttetsző kislány-mosolyod mögött élt a nő.
Aranyló szárnyon eresztett szélnek Mohora.
Bűnös világban áldás kísért, míg röppenő
tiszta életed izzó gyötrelme: muzsika.
Hiányod megfagyott bennem,
hajamba túr az őszi szél,
emlékszel?
Álltunk az áprilisi szélben...
Óév köszön, Újév kopog,
Jókívánság rímben csorog.
Kívánok sok boldogságot,
Ha kenyér nincs, friss kalácsot.