Dér István ISI
Tavasznak egyik legszebb ünnepe,
Színesre festett tojások tömkelege:
Húsvét, szaladsz a locsolókannáért,
Kölnisüveg, csak szimbolikus ajándék,
Mit tesznek a fiúk a lányok sikongatásáért.
Messze megyek tőled, nagyon messze,
A fájdalmat viszem, ott marad velem.
Fáj minden pillanat, nehéz nélküled,
Már nem tudom, mit kezdjek a szívemmel,
Lelkem beteg, gyógyír csak te lennél rá.
Hányszor, de hányszor visszagondolok,
Mellettem gyönyörű és szép voltál,
Mosoly, nevetés, vidám volt arcod,
Az a hang csak nekem volt kedves,
Semmi nem számított, mi nevettünk rajta,
Azt éreztem benned, az enyém vagy.
Mikor sötét estéken magányt kínál az élet,
Kedves emlékek tapintásától dobban a szíved,
És az elköszönő napsugár is kacsintást küld rád,
A szunnyadó emlékek ragyogva bukkannak fel,
Emlékszel-e még!
Szerelmes percek, szálló gondolatok,
Megállítanám, hogy ne rohanjon tovább,
Térdeidet átkulcsolva csókolnám,
Rád figyelve lesném ajkad némán
Emlékszel a faházra, szerelmünknek helyét adta!
Számoltuk a perceket, találkozásunkat közelebb hozta.
Azt a pillanatot, mikor újra karjaimba zártalak.
Akkor kellett volna, hogy örökre magamhoz láncoljalak.
A házikó szerelmünknek meghitt, csendes szigete volt,
Olyan, mint egy szerelemház, mindig bennünket várt.
Szerteágazik gondolatom, lelkem,
Mindig szerettem volna, ha te vagy nekem,
Oly fájó, néha a levegőt is nehezen veszem,
Hosszú éveken keresztül csak szerettelek,
Rá kellett jönnöm, nem kellettem neked,
Átnéztél rajtam, mint egy síküvegen,
Ott voltam melletted, észre sem vettél
Elmúlt, mi volt, most lelkemet bánat gyötri,
Nevethet rám napfény, ha lelkemet nincs, mi felmelegíti,
Álmaim nehéz, hosszú, gyötrelmesek az éjszakák,
Benne hittem, hogy mellette megtalál a boldogság,
Mikor azt mondom, szerettem, nem szól igazat szám.
Egy hónap, egy év, így megy ez évről évre,
Rohannak az évek, elmúlik az élet,
A boldogság mégsem jön el értem,
Hogy eszébe jutnék neki vagy valakinek!
Csak úgy gondolnának rám, minek!
Békességet, egészséget, szebb jövőt és évet!
Gondolatotok legyen friss és éber,
Legyetek vidámak, legyen biztos élet,
Kívánok igazságos jövőt a népnek,
Jóságot, emberséget hordozzon szívetek,
Bármerre jártok, utatok szerencse kísérje
Köszöntünk, Magyarország, az új év napján!
Álmunk valóra váljon, áldás szálljon ránk!
Századokon át láttad, volt jó és kevésbé szép,
Nem hagyott el néped, bár kicsit elfogytál,
Nagy lázban van az ország, eldől jövőnk sorsa,
Amit terveztünk, csak álom lesz, vagy valóság,
Pezsgőt bontunk, szeretünk, Magyarország!
Ó, ti ragyogó, fényes csillagok,
Fényetek teszi szebbé a karácsonyt,
Mennyi boldogság és gyönyör,
Elmúlt egy év, oly rövid volt az esztendő,
Karácsony szent ünnepén szeretve légy
Kövér könnycsepp hagyja el szemem,
Régen volt, hogy vidáman nevetett,
Lassan, bánatosan folyik le arcomon,
Nedves, fényes barázdát hagyva maga után,
Szívemben örökre ottmarad nyoma.
Odafentről, ha figyelsz ránk a csillagok mögül,
Idelent nem hagyod sorsára a földi népet,
Imájukban hányszor, de hányszor erre kérnek,
Küldj a népnek egészséget, békét, ne szegénységet!
Keserűség, éhezés a bánatnál többet érdemelnek.
Kedves álmok élnek bennem, titkon remélve,
Vágyakozva csókra, volt ölelésed
Egy lágy dallam, forrón simogatva
Játszik egy gondolat, mely szívemhez szól