Dér István ISI
Tavasz közeledtével, mikor kidugják kék kicsi fejüket az ibolyák,
Ragyog a barka, sok fényes bolyhocska mosolyog a fán,
Reggel a napsugárral együtt ébredünk, karöltve elindulunk,
Hogy nőnapra neked gyönyörű csokrot szedjek,
Minden nap megtenném, mert sokat érsz nekem,
Érted, az imádott nőért, dobog a szívem.
Kedvesem! Te sokkal több vagy nekem,
Az életem csak jelkép melletted,
Amióta megismertelek, tőled függ lélegzetem,
Lelked, szád, szemed egy fénysugár,
Hangod egy mennyei tündöklés éneke
Ragyogva kél ma a Nap az életet bearanyozva,
De szívemben ott van még a tegnapi szomorúság,
Egykor összehangolt volt mosolyod és a napsugár,
Az elmúlt, majd összetört bennem egy világ,
Mosolygó arcodat nem tudom könnyen feledni,
Hogyan tudnék nélküled felhőtlen nevetni!
Csúcs ez a Facebook, egy való világ,
Éjjel-nappal írják az sms halmazát,
Kukori - Kotkoda, minden üzenetnek más a hangja,
Ez ám az igazi egy vidám párkapcsolatban!
Egymás mellett úgy élnek, mint folyónak két partja
Volt egyszer egy szív, mely sokat szenvedett,
Volt, mikor tudott és nagyon szeretett,
De kővé lett az út, mely a boldogsághoz vezetett,
Az az érzelem, mi volt, mind-mind kárba veszett.
A farsang, mint egy maszkabál,
Álarcot húz kicsi és nagy, ez a január,
Téltemetés, tavaszvárás, a jó idő még vár,
Micsoda bálok, szivárványnak ezernyi színe,
Befestett arcok, álarcok, fodros ruhák,
Akad böjt, vagy negyven nap, húsvétig
Lekerül az álarc, és fény derül az arcára.
Szép vagy, gyönyörű, Magyarország, az új évben!
Álmod valóra váljon, áldás szálljon nemzetedre!
Ezredeken láttad, volt jó és kevésbé áldott,
Nem hagyott el néped, bár kicsit elfogytál,
Nagy lázban van az ország, majd eldől a jövő sorsa.
Amit terveztél, csak álom lesz vagy valóság,
Pezsgőt bontanak rád, dicsérnek, szeretnek, Magyarország.
Alig múlt el karácsony, a legszebb ünnep
Még itt van, a szép napok messze nem tűntek
Ritka páros, a húszasok most egymás mellé kerültek
Két évtizeddel a második millennium után
Egy új év küszöbén, de az élet megy tovább
Drága Édesanyám, karácsony táján még többet gondolok rátok,
Előttem van a sürgés-forgás, az ünnepeket vártátok,
Tudtad jól, békességben, örömben látod családod,
Négy gyermeked Édesapánkkal együtt imádtátok,
Ajándék volt nektek, mikor szemünkben örömöt láttatok.
Legyen ma béke minden ember szívében,
Melyben a lélek bontja szárnyát,
Karácsonynak legszebb napján
Boldogság üsse fel fejét minden házban,
Legyen a gondolat tiszta és remény,
S Istentől megszentelt finom kenyér,
Szóljon szívekben a jóság és szeretet,
Az asztalnál együtt ültök, ne legyen harag...
Piros ruha egy tucat, választ egyet Mikulás,
Jól öltözött legyen, mikor bekopog az ablakon,
Elgondolkodva simogatja hosszú, fehér szakállát,
Gondolata ott van, hogyan teljesítse mindenki álmát,
Amíg a szarvasok a jászolból finom szénát esznek,
Mikulás ajándékkal pakolja meg a szánt, degeszre.
Meleg téli ruhában jön a Télapó,
Fúj a szél, piros ruháján fehér hó,
Nem bánja ezt Télapó, sok ajándékot hoz
Amerre jár, megvilágítják útját a csillagok,
Odalent a Földön díszítve várják az ablakok,
Jöttét hirdeti, megszólalnak a harangok.
Reggel, mikor a napsugár mosollyal köszön rám,
Boldog pillanat lenne, ha viszonozni tudnám,
Gondolataim nem tudnak oly mélyre hatni,
Nem is emlékszem, hogy volt olyan is talán,
Mikor szerelem volt, s valahányszor megláttalak,
Az ébredés felhőtlen mosollyal köszönt ránk
Mikor Isten házai romba dőlnek, kezd megszűnni e világ,
Az emberek egymásnak esnek, öldökölnek,
Van, hogy a romokban imádkozva térdepelnek,
Megesik, hogy Isten házát felújítják, az összeomlást késleltetik,
De már megállíthatatlan, egyre több, ki a bűnt elköveti.
Emlékszel? Ott lent a Duna-parton!
Hányszor, de hányszor végiggondolom a sok szép órát
Feledni sem lehet, mikor remegve bújtál hozzám
Ezerszer összebújtunk ott, langyos csillagos éjszakán
A csókod azóta sem volt más, kit megkívánt szám