Devity Tamás
Jó érzés Szeretni,
És Szeretve lenni.
Szerető szívünket
Szerelmünk kezébe tenni!
Te ott vagy,
Ahol minden nap egy álom.
Én ott,
Ahol csak az emlékedet látom.
Amikor majd bánatos vagy,
És felnézel az égre,
Mindent, ami bántott téged,
Kérlek, rakd csak félre.
Hol volt, Hol nem volt,
Talán nem is olyan régen.
Boldogan élt családjával
Egy kis Bagoly a réten.
Most itt vagyok a temetőben,
Ülök a sírod mellett csendben.
Gyönyörű, szép idő van,
Még a szél sem rebben.
...A lelkünk akkor szárnyal.
Ilyenkor álmunkban találkozunk
Sok beteljesületlen vággyal.
Várlak már nagyon,
Drága pici kincsem!
Nálad nagyobb örömöm
Az égvilágon nincsen!
Halk léptekkel sétálnak
Az Emberek a járdán.
Vannak, akik családostól,
És vannak, akik árván.
Sír a szegény kismadár
Szűk Kalitkába zárva.
Úgy szeretne repülni,
De sajnos mindhiába.
Csufi, a kiskutya,
Aprócska kis korcs volt.
Általában kint pihent a napon,
S közben jó nagyokat horkolt.
Minden okkal történik az életben,
Hiába is mondják sokan, ez csak véletlen.
Ha ti nem lennétek nekünk,
Megállna a Világ.
S a gyönyörű, szép kerteket
Nem borítaná virág.
Figyeljetek most rám, gyerekek,
Mert elmesélek egy történetet.
De csak akkor mondom el a titkot,
Ha csendben ültök, és le nem szidtok.
Ahogy az őszi szél elfújja
A lehulló, száraz levelet,
Belőlünk pont úgy repül tovább
Egy másik ember iránti szeretet.