Dezsőfi Ferenc
Hiába is mosom, rám került a bélyeg,
Nem az olcsó rágógumi mellé csomagolt.
Kínoznak, de ebből vígan megélnek,
Határozottan jól megy nekik a bolt.
Az üzlet elé özönlenek az emberek,
Jönnek egyre többen, gyűlik a tömeg.
Várakoznak hosszú sorokban, tömötten,
Sárban, esőben, meggyötörten.
Nehéz kérdés a szívedben,
Súlyos gondolat fejedben.
Az utcákon ballagsz egyedül,
Mint aki valamitől menekül.
Halott szavak hevernek
A szobában.
Halott emberek
Nyugodnak,
Temetőkben alszanak.
Fekszel az ágyadban,
Merengesz az álmokban.
Vajon miket jelentettek?
Nálad már tünetek jelentkeztek.
Szeretlek. Tudod te ezt jól,
Szeretlek, mindig, mindenhol.
Kedvesem, talán egyszerű szó,
Talán elcsépelt, s kevésbé jó.
Azt gondolom, jobb egyedül,
Szerelemben az ember legyengül.
Az igazit én igazán várom,
Nem létezik, csak mozivásznon.
Ülök csendben, nézem az eget.
Nézem a Napot, a felhőt,
Hallgatom a szelet.
Egy út, egy élet, egy akarat.
Hibáztam, de nem vonom
Vissza a kimondott szavakat.
Ugorj, ott leszek elkaplak,
Karjaimba zárlak, el nem engedlek,
Zuhanni nem hagylak.
Nézd, én egyedül állok.
Vihar tombol körülöttem.
Csak nyugalomra várok,
De nincs, mióta idejöttem.