Dian Csenge
Hihetetlen, hogy mennyi csodálatos emléket adtál nekem,
s ezzel szebbé tetted a lelkem.
Kicsinek sok reggel nálad keltem,
és ezzel sok mindent is nyertem.
A képek nem változnak,
csak az emberek, akik rajtuk vannak.
A barátok mindig elhagynak,
és a végén csak az üres lyukak maradnak.
Fáj,
de annyira nem érdekel már.
Mi értelme foglalkozni vele,
ha ő le se szarja, élek vagy halok-e?
Irritál, hogy nem velem vagy,
s ezzel együtt a boldogságom is alábbhagy,
én több szeretnék lenni számodra, mint az átlag,
s az erről szóló könyvem is vastag.
Anya az, ki mindennél jobban félt,
az, ki minden problémámat figyeli.
Anya az, ki könnyeimet letörli,
aki az összes sebet a szívemen betölti.
Ő az, ki miatt még mindig tudok nevetni,
s a rossz emlékeket is ő segít feledni.
Azt hittem, örökre egyedül maradok,
de most mégis néha előre haladok.
Olyan emberek segítenek,
kikből nem gondoltam, hogy valaha még erőt meríthetek.
Fáj,
de annyira nem érdekel már.
Mi értelme foglalkozni vele,
ha ő le se szarja, élek vagy halok-e?
Szeretlek,
és itt nemcsak arra gondolok,
hogy szeretek benned egy dolgot.
Szeretem a mosolyod,
szeretem a nevetésed,
szeretem a személyiséged,
szeretem, ahogy beszélsz,
szeretem a szemeidet...
Ha elmondták volna nekem,
hogy szeretni ennyire fájdalmas,
inkább maradtam volna szánalmas.
Nem mondanám, hogy félek a pokoltól,
hisz nem félek a gonosztól.
Mindegy, melyik rétegbe kerülnék,
így is, úgy is szenvedésben fürödnék.
Problémákból egyre több,
barátok száma egyre nyög.
Kezdek szétesni,
s nem látom a végét,
mikor tudnék jobban lenni.
Nézz körbe,
mindenhol nyíló virágok,
a fák is virágoznak.
Az emberek egyre boldogabbak,
ahogy látják színesedni világukat.
A fákon egyre és egyre több színes virág,
s ahogy rájuk néznek, csodálattal tölti el az embereket.
Mind ugyanaz a hold alatt születtünk,
s mégis különböző gondokkal küszködünk.
Nézz csak körbe,
mindenkiben egy vidám kisgyermek veszett el,
s most már csak pislogunk vissza, hogy is történhetett ez.
Távol
Itt vagy mellettem,
mégis túl távolinak érezlek,
pedig az érzéseim éltetnek.
Közelinek érezlek,
de mégsem kérdezlek.