Dobos Anikó
Nem is oly rég s nem oly messze
Falka csaholt a rengetegben.
Testük tűz, jég, szikla és lég,
Szálltak a szélben, akár a regék.
Lehet, hogy egykor nekem nem leszel más,
Csak egy szép álom, egy elmúlt világ.
Kiről csak néhány dal fog majd regélni,
Meg egy pár hajszál s egy hervadó virág.
Legyen ez a Valentin-nap más, mint eddig!
Valentin-nap
Legyen ez a Valentin-nap más, mint eddig!
Legyen vidám, boldog.
Az erdőben sétáltam, a fűre heveredtem...
Azt, hogy Ő ott les rám, észre nem vehettem.
Kicsi, nyári ruhám nem sok mindent takart,
És Ő csak lesett rám, és magáénak akart.
Köszönöm ezt a pár hónapot, mit veled tölthettem.
Köszönöm, hogy sok mindent megosztottál velem.
Köszönöm, hogy tanítottál csatákat nyerni s veszíteni.
Köszönöm, hogy szerethettelek és viszontszerettél.
Rólad
Rólad álmodom minden éjszakán.
S két karod gyöngéden ölel át.
Perc, mely engedi álmom, hozzád siet.
S két karod gyöngéden ölel át.
Jókedv
Óriási ketrec most a porond,
vadmacskák vannak műsoron.
Két bottal jő az idomár,
párduc, tigris már két lábon áll.
Fájdalom
Belépek még egyszer e háznak megszentelt küszöbén,
Hol számtalan sok órát töltöttem gyermekként,
Mikor az ismerős, öreg kilincset lenyomom,
Átfutnak lelkemben a régen itt hagyott gondolatok,
Most sötét komorsággal tekint rám a szobáknak sarka,
Mitől fátyolos szemem bús könny mossa,
Miért is jöttem én most ide? Már magam sem tudom,
A régmúlt halovány, de élő emlékeimben dobog...
Egyszerű
Egyszerű vers, egyszerű álom,
Elmentem mellettük többször, ahelyett hogy cselekedtem volna,
Fel sem fogtam, nem érdekelt, hogy hamar itt lehet a holnap.
Fájó
Szívem gyászban ég, fáj, s lángja alig-alig ég.
Reményt adtál, s most még a hírét is elveszed.
Bizalmat kértél, s lám, adtam neked.
Neked, hisz szívből szeretlek!
Mesés
Köszönöm, hogy vagy nekem, Anyu.
Anyu, mondd, terveztetek engem?
Anyu, akartál Te engem?