Dobos Gabriella
Valaha két fa összeölelkezett,
a külvilágról is megfeledkezett.
Mint a szorosan összekulcsolt kezek,
úgy fonódtak össze a dús gyökerek.
Közeleg az ünnep, az Édesanyák napja,
hatalmas rózsacsokrom édesanyám kapja.
Szívem minden melegével őt köszöntöm,
zöld szemében majd megcsillan az örömkönny.
Tavasz van, ragyogó és talán csütörtök.
Indulásra várva én otthon ücsörgök.
Vázámban néhány frissen vágott tulipán
vihorászik, mint egy kis csapat huligán.
Gazos kertben gazember, kissé iszákos,
dagadt ormánya színjátszó, borvirágos.
Szép hableány a habfürdőben pancsikol,
daliás lovagja firtatja, mit iszol?
Gabonából készül a kenyér, zsömle, kifli,
a jó gabonapálinka mégis inkább whisky.
Búzából létezik sör is, sokan szeretik,
a legjobb komlóból, poharad töltsd peremig.
Havas dűlőúton nem kopog a patkó,
szalad a ló után sok maszatos rajkó.
Tele van a nagy szán, vígan danolásznak,
demizsont kínálnak egyre a lovásznak.
Tündér szállt a szempillámra, s álmomban
az Északi-sarkon járva láthattam:
kilenc horkantó, meseszép tünemény,
rúgkapáló fantáziaszülemény.
Csavarkulcsról álmodozik az anyacsavar,
fiának jobb életet, gazdag tiplit akar.