Dobos Mihály Zsoltné (Angyalka73)
Távolodik a vidám utcazaj,
merengőn nézek utána,
sehol sincs már egy kacaj,
alkalom nyílik a magányra.
Figyeltem a márciusi égboltot. Fontos volt nekem!
Reggelre kék színű lett, mint a ruha-képzeletem.
Magamra öltöttem. Viselete lelkemet melengette,
S a kék cipőm alatt engem apró angyalkák emelgettek.
Ma hamar hófehér lett a táj,
puha, hűs takaró pihent a mező felett.
Azon a télen odakint sűrűn hullott a hó,
és az ablakpárkányra szél sodort egy különös hógolyót.
Közelebb gurult, és oly` aprócska volt a termete.
De hiszen ez egy kismadár! Valójában gondoltam-e?
akrosztichon vers
Egy kis rigót ma arra kértem,
Reggeli énekkel köszöntsön szépen.
Zeneszóval, vidám hangján,
S örömet adjon neved napján...
Volt egyszer egy gólya,
aki csőrén szemüvegét hordta.
Vele sétált a róka,
kinek ugyanolyan pápaszemet viselt orra.
Kis béka a fűzfa árnyékában
- ugrálni nem állt szándékában -,
csak egy zöld lapulevélen ült,
és gondolataiba merült.
Ujjaim közt a széncinke, bizony megcsípett!
Majd neki ártalmas rabsága végül lelkemben önző vágyat enyhített...
Egy ártatlan rab férfi naplójából
Magányomban gondoltam,
hogy írok egy levelet.
Halványan fogott a tollam,
és megtört hit vezette kezemet.
Barátnőm! Menjünk el mi is a farsangi bálba!
Én egy csupor méz leszek, és te öltözz virágsziromruhába!
Mellettem a Kedvesem, vele köszöntöm a szilvesztert,
együtt töltjük a pohár bort érzékeny szívekkel.
Kezemben vár az édes nedű,
borúra jöjjön hát derű!
Ó, ma a következő tavaszra gondolok,
mert akkor én egy kiskutyát örökbe fogadok.
Bozontos vagy sima lesz a szőre?
Tudja az ég! De érzem, boldog lesz a ház tőle.
a 200. versem köszöntése
A cím hallatán az juthat eszedbe,
hogy szívesen kirándulnál a természetbe?
Gyere velem, legyél az útitársam,
különös élmények várnak ebben a vizivilágban.
Peti már három és fél éves,
és itthon babazsúrt tart a kis édes.
Megszülettek húgai, Klárika és Évi,
hogy nem szereti őket, az tévhit.
Kiskertben nyílik
a szép pünkösdirózsa,
anyám arcához illik
születésem óta...