Dobos Mihály Zsoltné (Angyalka73)
A decemberi friss havon
siklik a szánkóm, kacagom,
rézcsengettyűs fogantyúját
megragadom, megragadom.
Fenn a hegyekben
fenyőfácska didereg,
ágára egy sas leszállt,
hozott egy üzenetet...
Tiszta, fehér a téli táj,
egy széncinege dala száll.
Felnézek rád, kis tollas barátom,
ezt a gyönyörűséget vissza-visszavárom!
Vidám szél fújdogál fenn az ágak közt,
egy kislány sétálgat a búzakalász közt.
Kócos hajába belekap a kósza szellő,
azért boldog, mert a bálba velem eljő.
A karácsony egy olyan ünnep,
mikor időt szánunk egymásra.
És ez a legszebb ünnep,
mert visszatekintünk, és vágyódunk
a gyermeki létre és a szeretetre,
s kívánjuk, hogy leljen mindenki otthonra és békességre.
Utópia 2017. január 13-a péntekhez
Egy elképzelt jövőkép
2017. január 13-a péntek,
e napon vajon az ember mit remélhet?
Lássuk ezt a reménytelen napot,
utópisztikus versemben így foglaltatott...
A tél hava már elolvadt rég,
s kinyíltál, szívem rózsája.
A májusi virágot rólad hímezték
a tavaszirét-terítő mintájába.
Ma hűvös szél fúj odakinn,
kezemben megbújik a rím.
Közeledik a karácsony,
szívemben már alig várom.
- Mondd, milyen volt az első napod nélkülem?
- Olyan szürke és fénytelen.
Két hete még mindig a nyár él gondolatomban,
pedig ha a naptárt nézem, immár szeptember van.
Kezdődik az iskola, olvasás, írás, történelem,
és hétvégén a dióverés lesz felejthetetlen.
Egy férfi jókívánságai a nőhöz
"Azt mondják,
mikor megszülettél,
esett az eső.
Pedig nem esett,
csak Jézus sírt,
mert elküldte legszebb angyalkáját."...
Egy egér jött be a házba,
egyenesen irány a kamrába.
Dorbézol ő fenn a polcon,
mikor aludnék este nyolckor.
Lelkembe mar a hideg téli világ,
fázik a kezem, mint a fagyott csont.
Testemben vacogok, fejemre hó szitál,
rideg vagyok, mint a jégcsapok.
E pár sort most szeretettel írom,
mert az én szívem boldog nagyon.
Te vagy ma az ünnepelt, s ez alkalomból
fogadd jókívánságaimat szerény tollamból...
Fodrozódó fehér felhők
havat szórnak odafentről,
és a hóval teli fenyőágra
hótündérek szépen szállnak.