Dobos Mihály Zsoltné (Angyalka73)
Drága Édesanyám! Talán ma nagyon szomorú vagy,
mert nehezen tudod elfogadni a hiányomat.
Talán ma én is szomorú vagyok,
hiszen buta szívem még nem kér tőled bocsánatot.
Köszönöm a tanáraimnak,
hogy útravalóul tarisznyámba
tudást és jószerencsét tettek,
és gyermeki lelkemet értő szívvel nevelgette.
Poros úton merészkedek
erdő mélyén halkan,
száraz ágra sem léphetek,
mert a vad megriad az aljban.
Egy verébfióka a körtefa magasáról
kikukucskált a tojásból.
Mama, mama! - boldogan kiáltotta,
ám hangját csak a közeli tó visszhangozta.
Nyuszilegények! Gyülekezzünk az erdei pázsiton!
Mindenki kezében kis virág, és tarisznya a vállunkon.
Nyuszipajtások! Húsvét napján köszönteni indulunk,
és friss forrásvízzel majd bőségesen locsolkodunk!
Gyümölcsöt árulok a standon.
Fázom, kissé hideg van.
De mindig "ajándék" a hétköznapom,
mert az élet itt pótolhatatlan...
Egy nő sokszor nézelődik e kirakat előtt,
de ma az üzlet zárva.
Ezen kissé meglepődött,
de tudja, hiába is várna.
avagy egy különös barátság története
Bosszankodott Bözsikém a szürke egérre,
mert nem ő lett a főfogása ebédre.
Bezzeg Micike, a szomszéd macskája
három fehér egeret kergetett el gazdasszonya szeme láttára.
Szelíden kel fel a Nap az égen,
csokros fehér liliom nyílott a tavaszi réten.
A legszebb virág, mely a reggel csendjében
kezedhez simult érkezésed percében.
...ott szeretett bennünket a nyár-meleg levegő,
arcodon könnycsepp csillant, esdeklő.
Eldöntöttem, hogy hátrálni nem fogok,
előrelépek akkor is, ha megbotlok.
Volt már történet, hogy elestem,
ám a remény védőangyalként segített felkelnem.
Bújtasd nagykabátodba a szívemet,
halványuló fénye csak ott adhat újra életjelet.
Olyan szomorú, hogy néhányan rólad rosszat súgnak,
olyan szomorú, hogy az emberek ilyet is tudnak.
Sokszor mondod nekem, hogy mindenki meg akar változtatni téged,
sajnos, ritkán vagyok ott, hogy halljam másoktól az ilyen beszédet.
Angyalszívű, ördöngős legények
Faragott álarccal és birkabőrruhában
Alakoskodnak a busók farsangi szokásban.
Kis széncinke büszke beggyel
köszöntötte a sápadt fényű Napot,
ma már őz is járt az erdőn, s figyelt,
mert oldalán gidája ballagott.