Dobos Mihály Zsoltné (Angyalka73)
Kimentem az udvarra,
felnéztem a diófára,
apró cinke dalolgat
apró cinkepárjának.
Lázas két kezével kérlelt,
hogy szóljon az angyalokról egy szép mese,
puha párnáján már fel is térdelt,
így kelt benne életre az imakönyv szeretete.
Csendes a temető
az öreg hársfák alatt.
A szív meg-megremegő,
amerre a gyertyafény halad.
Huncutka, a főmanó
Történt egyszer, nem is olyan régen
Messze, fent a Sarkvidéken,
Hogy a rénszarvasszán a hóban rekedt,
És a Télapó a hidegben nagyon megbetegedett.
Mama és én együtt mentünk,
hogy egy szép nyári reggelen kertészkedjünk.
Én kislányként megkérdeztem, hol a haszonnövény?
Mama irult-pirult: "Gazban van szegény."...
Mosolyoddal öltözködik a kora reggel,
A kis virág, mely éppen most nyílott, titkos jel.
Egy szürke vadgalamb
a diófán rakott fészket,
úgy tűnik, ez lesz a legkedvesebb nyaram,
mert itt üdvözölhetem a gyönyörű vendéget.
Grétike, a vízi tündér
Kora reggel a kis zöld gyík fürgén szaladt,
gyorsan, ügyesen, ahogy mellette a Nagy Patak,
melynek partján most egy magas kőre állt,
hogy megpihenve magába gyűjtse a felkelő Napnak sugarát.
Boszorkánymese
Ha körbenézel nálam itt-ott,
találhatsz a kamrámban titkot.
Poros sarkokban nagy pókhálót,
azzal foltozom a nadrágot.
Seprűcirokkal varrtam rá egy rézgombot,
ma a szerencsédet megfoghatod.
A tisztáson egy nyuszi ül,
magában halkan sirogat:
pirul rajtam két lekonyuló fül,
amikor majd eléjük állok, mert nem értem időben haza.
Lazy Day
Forró nyár ihlette huncut lazaság,
így most testem tesped, puha boldogság.
Csak ábrándozva fekszem az ágyon,
könnyű érzések repítenek lepkeszárnyon.
Egy esernyő apró titka,
hogy rossz kedve igen ritka.
Bizony hasznos az élete, ha esik az eső,
boldogsága ebben kereshető.
Születésnapomra
Fehéren kibomló meggyfa virágok,
ti májusi, illatos bálványok.
Körülöttetek apró dongó-muzsikások,
ám én is szirmaitokat csodálom, lányos ábrándok.
Állatkertben sétáltam,
sok csodát nem láttam.
Ám de egyet mégis,
hiszen köszönt nekem a tigris.
Kis falunk ma is olyan, mint egy boldog hovatartozás,
benne még az útszéli fák is szeretnek élni,
mézízével uralkodó a hárs,
de kénytelen a meggy zamatát is dicsérni.