Dobos Mihály Zsoltné (Angyalka73)
Madárcsicsergős hajnalon
a téren gyereksereg - birodalom.
Kiskertben nyílik
a szép pünkösdirózsa,
anyám arcához illik
születésem óta...
Ujjaim közt a széncinke, bizony megcsípett!
Majd neki ártalmas rabsága végül lelkemben önző vágyat enyhített...
...férfit és nőt...
...akarva-akaratlan hatalma alatt tartja,
s vágyálmát járják át
felejthetetlen heves leheletek.
akrosztichon vers
Egy kis rigót ma arra kértem,
Reggeli énekkel köszöntsön szépen.
Zeneszóval, vidám hangján,
S örömet adjon neved napján...
Mosolyoddal öltözködik a kora reggel,
A kis virág, mely éppen most nyílott, titkos jel.
Régi kacajok, friss óhajok
a szeretettel átkötött fenyőágon,
apró lábnyomok: jóságos angyalok,
és kíváncsi hópelyhek a padláson.
Angyali kezek gyújtanak fényt a gyertyára,
Drága, kicsi szempár ragyog édesanya Máriára.
Mit jelenthet a nőnek egy szál virág?
Csak a férfi szívének mély titkát,
mely szólhat igaz szerelemről,
vonzódásról és féltésről.
Csendes a temető
az öreg hársfák alatt.
A szív meg-megremegő,
amerre a gyertyafény halad.
Rénszarvasok a kis szánt húzzák,
suhog a piros nagykabát,
így érkezik közénk a Mikulás.