Dobos Sándor

Dobos Sándor

Született: 1977. november 3.

Népszerűség: 4 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Szívtelen világ

Reméltem, hogy egyszer majd,
Végre boldog leszek,
Csak vártam, de a boldogság
Csak nem jelentkezett!

Tovább...

Nagyanyám emlékére

90 éves korában,
Ma elhunyt a nagyanyám,
Ki "anyám helyett anyám"-ként
Féltve, óvva, figyelt rám.

Tovább...

Végítélet

Közeleg a végítélet,
Már nem sok van hátra,
Lassan eltűnünk, a történelem
Most minket tett lapátra.

Tovább...

Igaz Szerelem

Nem is tudom,
van igaz szerelem?
Ő gyűlöl engem,
DE ÉN MÉGIS SZERETEM?

Tovább...

B.M. Barátomnak

Gyerekkori barátomnak,
Ajánlom e verset.
Ő is társtalan,
A nőknek ritkán tetszett.

Tovább...

Névtelen Nulla

Nem vagyok élő,
Nem vagyok holt!
Jövőm már nincs,
Múltam nem volt!

Tovább...

Szennycsatornák...

A pihenő időmet remekül kitöltik,
A rádióból, tévéből csak a mocsok ömlik.
Nem vagyok türelmetlen, főleg nem hisztis...

Tovább...

Nem kellesz már

Visszajönnél, de nem kellesz már,
Nem kell olyan nő, ki másnál is kéjsóvár!
Szakításunk fáj még, de ki fogom heverni,
Átlátok rajtad, ezért nem tudsz már átverni!

Tovább...

Kocsmai kesergő

Meló után bent ücsörgök néha a kocsmában,
Alkoholt veszek magamhoz, sör vagy bor formában.
Néha nem érdekel semmi, és eldobom az agyam,
És van olyan is, hogy a sárga földig leiszom magam.

Tovább...

Z.M.-nek

Nem írok már több verset,
Írjon a barátod,
Távol vagyunk egymástól,
Ezt te is belátod?

Tovább...

Csúnya vagyok

Kimondom nyíltan, nem vagyok szépség,
Ha tükörbe nézek, nincsen semmi kétség...
Csúnyának születni szégyen, de nem vétség,
Lehet, hogy a plasztikai műtét a segítség?

Tovább...

Csillának szeretettel

Sokszor gyűlölettel nézel rám,
Nem bírod elviselni az ocsmány pofám,
De amikor két kék szemedbe nézek,
Megáll az idő, és elvész minden részlet!

Tovább...

Könyörgés az Istenhez

Drága jó Istenünk, jó kegyelmes Urunk,
Mutass irányt nekünk, igazgasd az utunk!
Fáradtságos munkánkért, áldd meg asztalunkat,
S ott imánkkal, szívedbe lophassuk magunkat!

Tovább...

Apámnak, aki már nem lehet velem

Te már odafent vagy, mi idelent ragadtunk,
Te azt hiszed, keveset adtál, mi mégis sokat kaptunk!
Te azt hiszed, s jól tudod, hogy nem felejtünk soha,
Nagyon nehéz elviselnünk, hogy a sors olykor mostoha!

Tovább...

Otthon

Hazaérve, otthonomban leülök, s merengek,
Hogy holnap vajon mit csináljak, s mit hogyan tegyek.
Tennivalóm akad bőven, de melyikhez fogjak?
Vagy továbbra se tegyek semmit, üljek, gondolkozzak?

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom