Dobosi György
Nem írok én most balladát,
nem írok bűvös szavakat,
angyali szárnyakon küldöm,
lelked is végre szárnyra kap.
Csillag gyúlt a fényhomályban,
az vezessen tégedet,
bűnös lelkek is kövessék,
és jó útra térjenek.
Lesz talán egy okos tudós,
hajóra tesz kereket,
ahogy úszik majd a vízen,
egy nagy zátony közeleg.
Nem Istenhez szólok,
ő fentről figyel,
emberek sok ezreit
harag tölti el.
Elűzöm a bánatod,
kék eget még láthatod,
kérlek, azért bízz bennem,
szeretet a szívemben.
Mit kívánjak én ma reggel,
ölében az unokát,
amíg nagyon átkarolja,
adjon neki puszikát.
Palackba zárva, mint szellem volt vala,
szólhatna mai nap Petőfi dala.
Üsd szét a palackot, ne legyél zárva,
de arra vigyázz, hogy ne lépj a sárba.
Magam miatt nem aggódom, sorsom meg van írva,
de nem látni sok jó embert zokogva és sírva.
Tudod, mikor egy kisgyerek égiekkel játszik,
mert a szülők messzi vannak, nem érti a másik.
Én csak jót akartam, szerettem a népem,
akartam tenni, hogy sok ember jól éljen.
Ne legyen ellentét falu, város között,
mindegyik jól éljen, bárhova költözött.
Itt van a tél, hó is esik,
szánkóról van, ki leesik,
de nem üti Ő meg magát,
sok hó védi meg a hasát.
Jön még egyszer tán szebb világ,
lehet, hogy csak álmodom,
felébredek minden reggel,
halkan eldúdolgatom.
Ó, te drága kis Cilike,
nem lesz már többé picike,
tett róla a doktorbácsi,
fiú cica pórul jár itt.
Ha az élet majd próbára bocsájt,
de le ne térdelj, hogy várd a csodát,
szemből se támaszd akkor a falat,
mert az a vonat szép lassan halad.
Új évre én azt kívánom,
a vírus is messze járjon,
betegség az elkerüljön,
minden álmod teljesüljön.
Nem lesz petárdázás,
nem lesz tűzijáték,
a malachús azért
mégsem lesz majd másé.