Dobosi György
Küldök néked törökmézet, édeset,
szépek lesznek álmodban a kék hegyek,
törökmézt, míg a maci megleli,
addig is a nagy lepkéket kergeti.
Csendesen nézz fel az égre,
figyeld a sok kis csillagot!
Amott, a távolban fénylik,
de mégis csak néked ragyog.
Rég látott unoka lépett be a házba,
nagyanyót meglepte, mert még nincs vasárnap.
Jaj, a szülőanyja kirakta a szűrét,
gyermekére rakta mind a saját bűnét!
Azt mondta a kicsi róka,
- nem ugrok én a nagy tóba,
mert a szőröm mind átázik,
kicsiny testem akkor fázik.
Égre néztem tegnap este,
egy kis angyalt láttam,
szeretetet hordott széjjel
az egész világban.
Takarít a Maya,
hosszú az Ő haja,
nincs befonva neki,
de azt copfba teszi.
Eljött hát a szép karácsony,
hófehérbe öltözött,
fenyőfára szaloncukor,
habkarika költözött.
Az eső most jól esik,
Jézus könnyét látom,
sír is oly keservesen,
mi lett e világon.
Képzeljétek, Afrikában
a télapó megjelent,
a szakálla nem fehér volt,
hanem tiszta fekete.
Lassan jön a Mikulás,
teli lesz a zsákja,
vajon néked mi rejlik
az Ő puttonyában.
Hiába van fehér lovad,
attól nem vagy herceg,
néked sem pörögnek soha
másképpen a percek.
Nyújtasz segítséget,
azt jó szívvel tegyed,
tudhatod, a végén
jó Isten megfizet.
Szívemben őrzöm a lángot,
még Te a fáklyát égeted,
nem kell a fejekre fátyol,
mert ott van, végre ébredett.