Dobosi György
Eljön a hajnal, álomnak vége,
pedig ott tiszta az ég,
amire gondolsz, azt el is éred,
megvan rá minden esély.
Kicsi manó elindult,
hogy világot lásson,
nem tudta, hogy mi lehet
őtőle oly távol.
Küldök néked egy csillagot,
ha nem is oly fényes,
vigyázza az álmaidat,
éjjel ne is ébredj.
A kis tücsök arra ébred,
szépen szól a muzsika,
feje felett, fa tetején
gerle fészkét teszi ma.
Szél kopogtat a redőnyön,
pedig nem is fázik,
nagyon esik már az eső.
talán nagyon ázik?
Kicsi csacsi gondolt egyet
és világgá szaladt,
nem volt fáradt, csakis addig...
nagyon gyorsan haladt?
Szép lesz majd az élet,
mindig süt a Nap,
mindaz, ami vád volt,
végleg elmarad.
Visszajövök száz év múlva,
megnézem, hogy mi van itt,
lesz-e vajon könyv a polcon,
régen sok volt, nyoma sincs?
Eső esik, galamb ázik,
hogy is jut el majd hazáig,
szárnya vizes, már nem repül,
a szél elől nem menekül.
Nagy madár az égen,
hallgasd, mit mesél,
ha nem érhet hozzád,
elfújja a szél.
Miklósfai parkerdőben délelőtt
muzsikából volt is bőven, kedvelő,
Kardos Feri gitározott tetszetőst,
jól éreztük magunkat mi délelőtt.
Készítik már az új zászlót,
lila, fehér, zöldet,
ahogy látják a Fradisták,
rögtön hanyatt dőlnek.
Csak vidáman ébredj reggel,
ha kinyitod a szemed,
Istennek is adjál hálát,
hogy ezt meg is élheted.
Kezemben ecsetem
kerestem fesztelen
keretet reptettem
ecsettel megkentem
kertemben kedvesem
ecsettel kergettem...
Tündérfalu közepében
volt egy tündérpalota,
tündérfiú minden este
szomorúan ment oda.