Dóka György

Dóka György

Népszerűség: 58 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

S bezárulnak lassan a termek

"Mily boldog voltam!" - így mesél
s felébred bennem a gyermek.
Ma már hajam földjét ellepi a dér
és bezárulnak lassan a termek...

Tovább...

Az álom így emel fel...

Ébren remeg az Éj felettem
s ázott fenyők gyantája csorog
végig ujjaim ágain; tenyerem
öblei rejtik erdők, mezők, városok

Tovább...

Elalszom álmaim

Elalszom álmaim s lemaradok róluk.
Befon a csend, puhán karjába zár.
Pehelyként hullik ezernyi perc és alóluk
kimászni nincsen elég erőm ma már.

Tovább...

1122

Diók

Koppanva hullik a dió;
szétreped a héja, a belseje fehér.
Lassan elmúlik így az Ősz,
mint hulló dió, ha földet ér.

Tovább...

Ősz előtt...

ha megöregszünk

Nézd!
Barna alkonyok elringó
harmatvetéseiben járunk
és tejízű felhők habját borzolja
hajunk fölött a szél.

Tovább...

Álommá csendesül...

Jóllakott tájakon cammog az Idő...
megfárad,
és lassan a síkos földre ül.
Homok ágyában álmodik lábamnál a kő
csak csendesen, csak védtelen egyedül.

Tovább...

Kiskacsák

Mint bársony tollú pelyhes kiskacsák:
jönnek elő - elő az éveim;
oly Nap sárgán: a boldog és vidám,
s hollófeketén: szomorúbb perceim.

Tovább...

1316

Mikor utoljára sírtam...

Mikor utoljára sírtam: már nem volt fájdalom.
Két tenyerembe rejtettem el a bánatom.
Halkan sírt az Ég, csillagok fénye rám
hullott az éjben, s nem volt már talán
az Idő sem ott velem...

Tovább...

Hajnali eső

gondolatok egy átmulatott éjszaka után

S elolvad Hold felett az Éj is,
el, a város tornyai felett.
Már messze jár, s feledem lassan én is
a fénysugárba hulló éjfelet.

Tovább...

Fejem felett...

Fejem felett tartom az Eget,
két tenyeremben égnek csillagok;
áthajlik szavam az alvó táj felett,
csak én, csak egymagam vagyok

Tovább...

A fű

És fölemelnek majd a csillagok.
Fekete lávaként tapad rám az Idő.
Halkuló mezőkön egy fűszál vagyok:
égre kiáltó és földig görnyedő.

Tovább...

Csenddel üzenek néked

"Úgy megyek el, ahogy jöttem..."...

Tovább...

A vándor virágai

Megyek, s utamon emlékek sorával
követ az idő, a seregük kísér.
Megyek, és könny-szelíd szép szavával
megsimogat és átölel a szél.

Tovább...

Őszülő napok

az Éjjel elégiái c. vers, befejezés

Csak szemünk fénytükre ragyog
és simító tenyerünk holdja fehérlik arcunk bája felett
oly halovány néha az árnyék.
S oly halovány néha a mosoly - fénye ha lebben,
ilyenkor szebben ragyog a közös pohár is,
metszett fényein át barátok köszöntenek;
s köszönt egy új nap, de egyre haloványabb az emlék,
hogy nemrég...

Tovább...

Hosszú napok útján


Hazatérsz;
hosszú napok lobogói úsznak utánad
és a megfáradt percek úgy odabújnak a szíved alá - el se múlnak talán.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom