Dóka György

Dóka György

Népszerűség: 60 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Elalszom álmaim

Elalszom álmaim s lemaradok róluk.
Befon a csend, puhán karjába zár.
Pehelyként hullik ezernyi perc és alóluk
kimászni nincsen elég erőm ma már.

Tovább...

1122

Én úgy vagyok...

Én úgy vagyok, hogy már ezer éve hordom
a Fényt a vállamon.
Szeret a szél, és hogyha fúj:
átsimít ősz hajszálaimon.

Tovább...

Az álom így emel fel...

Ébren remeg az Éj felettem
s ázott fenyők gyantája csorog
végig ujjaim ágain; tenyerem
öblei rejtik erdők, mezők, városok

Tovább...

Diók

Koppanva hullik a dió;
szétreped a héja, a belseje fehér.
Lassan elmúlik így az Ősz,
mint hulló dió, ha földet ér.

Tovább...

A zápor


Szép kertek alól karmolva jön a zápor,
lendülő ezüst vetések Nap-itta
sorain át csak jön, csak jön...

Tovább...

Eső

Kalászok rendjén arat az eső,
egy felhő szürke magányában ballag
el felettük – hallgat a mező
s az Idő lehel rá csendes nyugalmat.

Tovább...

Frissen kaszált fű...

Felettem harcos hangja zúg
a fogakkal karcos decemberi szélnek.
Hangját, ha csendben hallgatom:
tudom, fodrai mégis mit beszélnek.

Tovább...

88

Levél...

Barátom! a part fövenyén állok itt lenn,
szelíden szuszog a szél s most senki nincsen
itt velem; figyelem: hullámok fátyla szárnyal
vad türkiz színeiben, vak folyékony fénysugárral.

Tovább...

Mert megbocsátok én is...

S ha mennél mégis egymagadban
bolyongva szerte még e tájon,
és szemekkel beláthatatlan
széles, szép látóhatáron

Tovább...

Sóhaj

Szép kedvesem is vagy néha s halk szavú Húgom is,
ha zajoktól védett öbleidben szép
álmokat rejtett sóhajom zászlóit meg-meglengeti
a fáradt éji szél.

Tovább...

Hajnali eső

gondolatok egy átmulatott éjszaka után

S elolvad Hold felett az Éj is,
el, a város tornyai felett.
Már messze jár, s feledem lassan én is
a fénysugárba hulló éjfelet.

Tovább...

Fejem felett...

Fejem felett tartom az Eget,
két tenyeremben égnek csillagok;
áthajlik szavam az alvó táj felett,
csak én, csak egymagam vagyok

Tovább...

Szép álmaim

Szép álmaim, még el ne tűnjetek.
Nélkületek oly magányos vagyok.
Én hittem – még úgy hittem bennetek,
féltőn öleltek át szárnyaitok.

Tovább...

1218

Ősz előtt...

ha megöregszünk

Nézd!
Barna alkonyok elringó
harmatvetéseiben járunk
és tejízű felhők habját borzolja
hajunk fölött a szél.

Tovább...

Csenddel üzenek néked

"Úgy megyek el, ahogy jöttem..."...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom