Dóka György

Dóka György

Népszerűség: 60 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

 IdőHosszKedvenc

Most Tél van...

Most Tél van és a fényt ölelő tükör-ablakon
át a pelyhek hulló halálát bámulom;
mert nem hittem el, hogy nem lehet
szeretnem Téged - s éreztem: egyszer elveszítelek.

Tovább...

Vágyak, szenvedélyek

Óh, ti kedves éltető erők:
levegő, föld, víz – itt vagyok!
magukba isznak bársonyos éjszakák
s beszőkítő sugarú
szelíd nappalok.

Tovább...

Diók

Koppanva hullik a dió;
szétreped a héja, a belseje fehér.
Lassan elmúlik így az Ősz,
mint hulló dió, ha földet ér.

Tovább...

Naplementekor

A Csend fénytükrein a tó hintázik lágyan és szelíden,
puha Éj lépte hallható most emitt és messze innen;
hangtalan ülnek csillagok, fényük remegve fonja át
hűs reggelek, nappalok dús csokrait s az éjszakát.

Tovább...

A Tél elégiái

részlet

Új éved dalolva jön le a dombon
illatos, lengő legelőkön is át
jön s közelít.
Szelíd türelemmel úgy kóborol már mifelénk
erdei utak ujjai mentén s felissza lehulló nappalok
dallama hangját;
hátát görbíti, látod? a domb...

Tovább...

Ősz

Csak pelyhes szürkeség szitál ott fenn az Égen,
s elázott napsugár remeg a messzeségben;
fonja szőke szálait mind-mind egymás után,
lebeg a nedves táj felett a késő délután.

Tovább...

815

Frissen kaszált fű...

Felettem harcos hangja zúg
a fogakkal karcos decemberi szélnek.
Hangját, ha csendben hallgatom:
tudom, fodrai mégis mit beszélnek.

Tovább...

88

Mert megbocsátok én is...

S ha mennél mégis egymagadban
bolyongva szerte még e tájon,
és szemekkel beláthatatlan
széles, szép látóhatáron

Tovább...

Nincs mit mondani már...

Egy súlyos kőtömb alatt, avartól ellepetten
nyugszol drága Barátom, mindenkitől feledten.
Körülötted a fák sora torz vigyázzban áll,
lehulló eső pora újra csak megtalál
s rám hullik pettyein tükrözve vissza minden
apró mozdulatom, de itt most senki nincsen
ki látna és aki barátként megvigasztal;
és menni kéne már, de Emléked marasztal.

Tovább...

Nyári idill

Nap tűi szúrnak, s felhők alá ha hullanak,
alattuk szépen szét a Kékben: fény-patak
csobog, amíg egy lenge pókfonál
megáll e tündér szál, s lebegve száll...

Tovább...

A hajnal kertjébe viszlek (dal)


A hajnal kertjébe viszlek
halk esőkön át;
Csodát keresve járunk,
lábunk a fény nyomát
kutatja; - titkos útjain,
s veled - megleljük otthonát.

Tovább...

Kedves Ő...

Kedves Ő...
Kedves Ő,
és az Idő ártatlan gyermeke,
s hite még néha Istent, hisz
s napfényt csodál,
ha száll felette hajlott hátú
ágak lombokra gyúlnak
s kinyúlnak már át- s feléje játszani.

Tovább...

A zápor


Szép kertek alól karmolva jön a zápor,
lendülő ezüst vetések Nap-itta
sorain át csak jön, csak jön...

Tovább...

Elárvult őzek

Ezüst nyereg alatt szaladnak lovaink:
a percek lassan mind két lábra állnak,
ledobnak hátukról vad napjaink,
barátaink már többé nem találnak
minket itt a hamuszín őszi tájban
ahol egykor a Nyár gyöngyöző levét
ittuk csordultig telt arany kupákból
s magunkban őriztük a melegét.

Tovább...

Az éjjel elégiái

részlet

Társad az Éj;
lásd, éji zátonyokon csapong a Hold,
holt foltjai fodra fehérlik és tovaszáll.
Leomlik csendben az Ég, szélei alján elbillen a fény mikor
így besötétül, de így esteledik szemed tája felett is az álom
elfut halovány karikába alatta, hol dolgos napok forgácsai bújnak:
a ráncok így őrzik az évek emlékei lángját s napról napra csak újra kivirulnak.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom