Dóka György

Dóka György

Népszerűség: 60 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

 IdőHosszKedvenc

A fű

És fölemelnek majd a csillagok.
Fekete lávaként tapad rám az Idő.
Halkuló mezőkön egy fűszál vagyok:
égre kiáltó és földig görnyedő.

Tovább...

Én oda fekszem...

Én oda fekszem ahol a föld melege árad
és harsogva nő körém a fű.
És tündér háló szövi be lassan a számat:
a Csönd; - s minden ilyen egyszerű

Tovább...

2544

Tudom...

"... hogy nem marad
az eltűnőből semmi sem;
s kérlelem
a szép harmatot: sátrába vinne fel."
S tudod, hogy mindezt
ismerem,
és hogy nem felejtem el.

Tovább...

2050

S amíg a kinti fákon...

Mellettem fekszel, s Éj-szelíd álmodon
pihen el a Lélek egy áldott Hajnalon
mikor szólna a szív, de moccanni se mer,
halk Csend hullámokon csak lustán elhever.

Tovább...

Csenddel üzenek néked

"Úgy megyek el, ahogy jöttem..."...

Tovább...

Álommá csendesül...

Jóllakott tájakon cammog az Idő...
megfárad,
és lassan a síkos földre ül.
Homok ágyában álmodik lábamnál a kő
csak csendesen, csak védtelen egyedül.

Tovább...

Most szeretek, most szeressetek...

Most szeretek, most szeressetek.
Ki tudja, holnap talán
meg is halok.
Üresen kong a kékség pár napig,
visszhangozza majd,
hogy nem vagyok.

Tovább...

1622

A vándor virágai

Megyek, s utamon emlékek sorával
követ az idő, a seregük kísér.
Megyek, és könny-szelíd szép szavával
megsimogat és átölel a szél.

Tovább...

Ősz előtt...

ha megöregszünk

Nézd!
Barna alkonyok elringó
harmatvetéseiben járunk
és tejízű felhők habját borzolja
hajunk fölött a szél.

Tovább...

Én úgy vagyok...

Én úgy vagyok, hogy már ezer éve hordom
a Fényt a vállamon.
Szeret a szél, és hogyha fúj:
átsimít ősz hajszálaimon.

Tovább...

A száműzött balladája

sorok Villon olvasása közben

Én, aki jártam az angyalok karában
megáldva bár, - de mégis száműzött.
S én, aki egy másik világot is láttam,
s szám ízlelte a tej színű ködöt.

Tovább...

Álomvilág

Az este eljő és a parton kóborol.
Szélfútta csillagokból álomport porol,
s pilládra hinti mind - "álomképi béke"
köszönt megint; csak int - s felébredés a vége.

Tovább...

Magányos, néma fák között

Hideg békesség lobban szét a tájon.
Fagyottan áll a rög a hó alatt.
S a nehezülő tompa félhomályon
át nem látni már hulló Csillagokat.

Tovább...

1431

Fejem felett...

Fejem felett tartom az Eget,
két tenyeremben égnek csillagok;
áthajlik szavam az alvó táj felett,
csak én, csak egymagam vagyok

Tovább...

Mikor utoljára sírtam...

Mikor utoljára sírtam: már nem volt fájdalom.
Két tenyerembe rejtettem el a bánatom.
Halkan sírt az Ég, csillagok fénye rám
hullott az éjben, s nem volt már talán
az Idő sem ott velem...

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom