Drozdik Álmos

Született: 1997. június 4.

Népszerűség: 73 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Adventi varázsének

Teremj, körökbe csalt idő!
Falakba zárt sugár, ragyogj!
Magány sziszeg, s a szédítő
smaragd-szegélyes áramok...

Tovább...

Kérdeződő

Százszorszép, ha szíved kitárod,
merre ég egyetlen virágod?
Diót ért egész, hat-hatod,
merre néz páros ablakod?

Tovább...

Locsolóvers Lillának késve

Áprilisra nyílt a kerti trágya -
novemberre, de hát szép hazudni:
az idő is csak nevetség tárgya,
mint akármely volt diák alumni.

Tovább...

Belső ősz

Földben mosdatták az arcom.
Tölgyfa.
Tölgyfa voltam.

Tovább...

Tűzgyújtóvers

Kilenc kendőt kötöttem,
vasból leheltem őket,
hasábra ráhánytam
darabka keszkenőket,
keszkenőket fényből,
keszkenőket táncból,
rücsök hasábfa híjja,
lángolj!

Tovább...

A bolond éneke

Fontam csalásból nyalka terítőt,
darált juhmájjal eszem az időt;
torzsáknak dalolom száz kínom-bajom:
búzámat lopja félszemű majom.

Tovább...

Fáradó idők

...bencéink csuhája már kicsit poros tán,
szólamok kergetnek, s regulák keze, rég
bezárt a tenyér, mint falon a borostyán

Tovább...

Egy mongol tevecsősz dalaiból

Kitárom puszták éleit, és elnyúlik a gondolat,
kitárom arcom síkjait, s elnyúlik a pusztaság.
Tevelépttel vagy póklábon a rőf ujjnyi vagy végtelen;
s ki mondja meg: az ebnek a cukor, ha méreg, édes-e?

Tovább...

Áttűnések

Egykor a Nílus szoknyáját sodorta,
s partján elkapott juhot-gyermeket,
múzeum falára nyílik ma a torka,
bőrében tárca, olcsó arc-kenet.

Tovább...

Az ötlettelenséghez

Háromló türelem, fapadok halsora,
dühít a fenti szél, padlások, rozmaring,
viruló gyöngypenész, vegybárgyú mostoha,
kába húr szünetel, párja orozva ring.

Tovább...

Lámatetem, lámatetem...

Lámatetem, lámatetem,
a harmadik kórót ültetem,
s a gerincükön feszült karón a
távol ül, s birka-róna.

Tovább...

Bűnvád

Kegyes légy hát! S hol malommá fut össze
Oly sok bérc-magas csermellyé esése,
Nőjön templomod, ó, vizek örökre
Dermedő s szétugró húsába bevésve,
Eltakart erő, mi tajtékján felejtett,
Néhai gigászok tüdejébe párát
Zöld mélység nyomásán roskadozva rejtett,
Vert acél tükrein keresve a párját...

Tovább...

Égi tavam, égi tócsám

Mint a gúnyszó varjúfa-begy,
csipák csendje pöröl veled,
felhő keblén szürcsöl a hegy
édes búzavirág-tejet,
ahogy rojtból szikrát szór rám
égi tavam, égi tócsám.

Tovább...

A mi utcánk

A mi utcánk olyan utca,
földön hever ég s föld cucca,
a szeméttől orrig látni,
de van parti, partizáni.

Tovább...

Ima

Szonettkoszorú

I.
Még térdelek, hogy elfakúl a szál,
a tincs a légzés ritmusába gyúl,
s a fulladásba jajdult kába húr
a szélben újabb táncosra talál

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom