Dufek Mária
Megtartani mindig a tiszta rendet,
az Úrhoz emelni fel a lelked.
Megzabolázni mindent, ami testi,
csak a feljebbvalókat keresni!
Nem autóút, se nem sín, nem vonat,
nekem a híd elsősorban kapcsolat.
Látod lebegni a Lelket?
Víz felett szivárványt szerzett.
Körbelengi a kis rügyet,
kivirágzik a becsület.
Tüzek gyúlnak, piciny lángok
megszentelik a világot.
Mi ketten, mikor összefogtunk,
kéklő folyók mondták, csorogjunk.
Piros rózsabimbón harmatcsepp csordul,
valami hajtja a szívét bolondul.
Mezítlábas hajnal a hóba,
hideg konyha, fa mutatóba`.
Liszt a gyúródeszkára szórva,
pár apró tojás kinn az ólba`.
A lélek lábujjhegyen útra kél,
Galilei tengeren fúj a szél.
Üzenet jött évszázadokon át,
értünk adta Isten a Szent fiát.
Gyönyörű egyetlenegy,
szívemben megmelegedj,
el ne hagyj engem soha
megváltásomnak bora
és enyhemnek kenyere,
égi utam szekere.
Kicsiny ostyában én ott leledzem,
szőlő levében is megtelepszem.
Ételetek, italotok lehetek,
örök életre tápláló szeretet.
Angyal jár a földön
lábujjhegyen csendesen.
Mannát, édes gyöngyöt
oszt, jár jóember lesen.
Egyszerű gyertyát vettünk,
de bizony, nem keveset.
Nagyanyámnál gyertyákban
mérődött a szeretet.