Erdei Ernő
Rád gondoltam nappal és éjjel
Öröknek hitt szerelemben kéjjel
Versenyt hevültem a Nap hevével
Te megismertettél a pokol tüzével
Remélem édes megmaradsz nekem
Életem legszebb perceiben...
Könnyáztatta szép virágod
Most hullatja első szirmát,
Már nem látod
A fekete éjből, szeretetlenségből,
A síron túli télből,
Reménytelenségből
Menekültem hozzád riadva.
A madárdalos fényes, virágos tavaszba.
Két éjszaka sirattalak,
El akartalak engedni,
De a szívem beleszakad,
Nem tudlak már nem szeretni
Táncol a szívem dobüregében
Tam-tam
Két kicsi láb tapossa szépen
Lassan
Nem tiporja egyszerre össze
Nyomban
Szép szeme párja követi kínom
Halkan...
Minden nap kiűzöm magam a paradicsomból...
Próbálom elhinni, hogy már nem szeretsz.
Meg kell szoknom a gondolatot,
Hogy egyszer nélküled, egyedül leszek...