Erdődi Enikő
Hú, kémiából mit is veszünk.
Szén-dioxid, szén-monoxid,
Sok káros gáz közelít.
A diák a teremből kiszökik...
Emlékszel még arra?
Az első mézédes csókra?
Ott azon a vonaton...
Egy váratlan pillanatban...
Hirtelen fel sem fogtam,
Hogy az ajkunk összefonódni látszik...
És egy pillanat múlva már el is válik.
Igen, boldog voltam veled...
Igen, megbántam, mit tettem.
Igen, sajnálom...
Tudom, hogy te is bánod.
Fizika óra.
Az osztály csendben.
Mindenki a tanárt lesi,
Hogy mit is fecseg éppen...
Lapra írom mit gondolok,
Hisz kimondani nehéz.
Ki meghallgatna oly messze él.
Akit érdekelne is - számuk elég csekély.
Csak egy valamit kértem.
Nem volt nagy kérés, én úgy érzem.
Csak annyit akartam, hogy szeress.
De ha eddig nem tetted, most már ne keress.
Ahogy átlépünk 2012-be,
Úgy lépek én is 1-ről a 2-re.
A mosoly csodákra képes.
Ha mosolyogsz csak boldogan élhetsz.
Ha mosolyogni támad kedved,
Csináld, akármit is kéne tenned.
Szeretnék bocsánatot kérni a viselkedésemért.
Minden miattam eltelt bosszús percért.
Minden miattam elhullt könnycseppért.
S a néha ökölbe szorított kézért.
Már nem tudom, hogy mi van veled.
Én szeretlek, de hisz ezt nem kell mondanom neked.
Rabul ejtett szép szürke szemed,
S a tűzijáték mit veled nézhettem.
Mikor együtt voltunk
minden jó volt, s szép.
De mikor elhagytál,
rám szakadt az ég.