Ethan

Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Augusztus

Jót cselekszek, hívő vagyok,
Mégis jót ritkán kapok.
Tisztelem a nőket, szeretetre vágyok,
Feleségem így is azóta várom.
Fáj a lelkem vágyva a talányra,
Happy end-et soha nem találva?

Tovább...

Paralízis

Dermedten fekszek
Lelkemmel, mi kong üresen,
Vágy, ami hajt,
Haragnak tomboló tüze.

Tovább...

Filozofálás

Életünk mi céljából lett?
A toll a kezünkben vagy sem?
Ha igen, mennyi ebből a beleszólás?
Körbejárjuk, de hol az elgondolás?

Tovább...

Újabb szilánk

Újabb szilánk hullt ki az órából
Hevesen, zuhan a fény sorából.
Mutatója is megállt, feladta,
Fáj és szúr minden egyes szava.

Tovább...

Távolság

Vége, és minden csendes,
Fáj, és oda ismét a lelkem.
Miért alakult így ez?
Nincs már hitem se.

Tovább...

Otthonom

Hosszú álmából felébred az élet,
Leporolva magát színes pompájában lépked.
Daloló madarak lágy szél ölében,
Patakok csordogálnak szabadság völgyében.
Aranyozott napfény ragyogja be az eget,
Visszaadja otthonunk szíve, lelke.

Tovább...

11

Estnek órái

Esti függöny
Mindennek nyugovója,
Kecsegtető csendje,
Kezdetnek suttogója.

Tovább...

Ősz

Beköszöntött az ősz,
fák hullatják leveleiket.
Hullnak szép emlékek
homálynak medrébe.

Tovább...

Összezavarodva

Régen már, hogy vége lett,
de lezárni még nem ment.
Annyira mondod, túl vagy már,
szemeidben látom,
hogy ez nem így van ám.

Tovább...

Emlékmorzsa

Egy éve annak, hogy itt hagytál
eme kohóvilágban
egyedül, messze a Napnál.
Hiányoznak a beszélgetéseink,
filozofikus gondolataidnak szava,
Miből csak az eget szánó,
fénylő csillagod maradt.

Tovább...

Világutazó

Továbblépek, itt már nem szívlelnek,
elhagyva a várost, emlékeim temetve.
Nem, nem maradhatok hazámban,
bánat felemészt, találkám nincs a halállal.
Elutazok egész világon át,
keresve régi önmagam, meglelve tán.

Tovább...

Erősebben egyedül

Megtörtént, mitől régóta féltem,
hátrahagytak engem, éremnek két vége.
Szerencse, barátság kihaltak éterből,
de mégse sírok, örülök részemről.

Tovább...

Kimerültség

Esténként, mikor lehunyom szemem,
de nem jön álom, csak a magány szele.
Rég annak már, hogy szenderegtem,
csak csillagos estéket engedik...

Tovább...

Rideg valóság

Oh, Istenem, ha létezel,
Miért hagyod és élteted?
E zord világot, mit teremtettél,
Régi elveket, miket elvettél.
Akkori korok pompáiban ragyogtak
Múzeumokba téve, feledésbe dobva.

Tovább...

Poklok mennyei

Azt mondják rám, hogy érzéketlen lettem,
igen sokáig voltam tele érzelmekkel.
Éljem az életet, mit papoltatok sokszor,
élve az életem tudom, senki se fontos.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom