F. László Tibor

Született: 1959. május 31.

Népszerűség: 41 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Jövő

Nyújtsd a kezed, segíts rátalálni a közös jövőnkre,
mely nem emlékeztet a tegnapra, a tegnapelőttre.

Tovább...

Maradj, maradok

Vártalak, végre felbukkanjál,
mint kósza napsütés, rám találj.
Múljon el végre a rettenet,
valóság vagy, nemcsak képzelet.

Tovább...

Locsolóvers

Zöld fenyvesben álltam,
síző nyuszit láttam.
Piros volt a szeme,
ezt álmodtam este.

Tovább...

Az út a lényeg

Olyan gyakran útközben, úton vagyok,
remélve, senkit sem akadályozok.
Míg innen oda valahogy távozok,
a szín hamvassá válik szakállamon.

Tovább...

Járjunk

Járjunk örökre együtt, párban egymással,
mint a forró, napsütötte szik a nyárral,
együtt, egymásért, velem hosszan lélegezz,
éld a valóságot, tudd, ez nem képzelet.

Tovább...

Nincs átmenet

Mikor a kép a szemedben
hagyod, egyre feketedjen,
esélye sincs lehetetlen,
szürke színű átmenetnek.

Tovább...

Konstans

Nőnapra

Vágylak, mint fűszál nyáron
a hűs hajnal harmatát,
jöttöd reménnyel várom,
mint életem kalandját.

Tovább...

Hit

Csábítottál mást, volt szerelmed,
nem titkoltad, nem is kérdezem,
hogy nálamnál jobban szeretted...
E titok engem sem illet meg.

Tovább...

Hozomány

Feküdj mellém folyton rám nézve,
dobhártyámhoz hangod ne érjen.
Mélyemben pillangókat érzek,
félek, hangodra mind szétszéled.

Tovább...

Tarts vissza

Kiktől eddig reméltem,
hogy segítenek élnem,
mára már messze járnak,
volt valóságuk látszat.

Tovább...

Éden

az életforgatagban
a nagyvárosi zajban
a bérházak tövébe
csempésztél csöppnyi édent
ahol a másnap felkel
hajnal hozza a reggelt
mert együtt vagyunk ketten
állva minden szeleket...

Tovább...

Kevés a sok

Álló hétig készültem éhen,
hazaérek ma, légy még ébren,
hagy faljam föl markodból magad,
a gyönyört zabáljuk, csak hagyjad.

Tovább...

Maroknyi idő

Ezen a szürke, álmatlan, kora reggelen
megakadt szemem sok mentett üzeneten.
Olvasva úgy láttam, rajtad kívül rekedtem,
mert jó szándékommal is a vihart gerjesztem.

Tovább...

Felnőtt haiku

Rózsád bibéje
kéjörömtől volt fényes,
könnye igézett.

Tovább...

Ha majd

Egyszer mindent elhagyok,
elmúlnak a zöldellő tavaszok...
majd, ha mindent itt hagyok.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ