F. László Tibor

Született: 1959. május 31.

Népszerűség: 37 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Kevés a sok

Álló hétig készültem éhen,
hazaérek ma, légy még ébren,
hagy faljam föl markodból magad,
a gyönyört zabáljuk, csak hagyjad.

Tovább...

Maroknyi idő

Ezen a szürke, álmatlan, kora reggelen
megakadt szemem sok mentett üzeneten.
Olvasva úgy láttam, rajtad kívül rekedtem,
mert jó szándékommal is a vihart gerjesztem.

Tovább...

Felnőtt haiku

Rózsád bibéje
kéjörömtől volt fényes,
könnye igézett.

Tovább...

Ha majd

Egyszer mindent elhagyok,
elmúlnak a zöldellő tavaszok...
majd, ha mindent itt hagyok.

Tovább...

Ünnepeljünk együtt

Hóesést vártunk, mégsem jött,
fenyőnk a házba költözött.
Felöltötte szép ruháját,
csodáljátok csillogását.

Tovább...

Közös metszet

Köreinknek olykor nincsen közös metszete,
némaság süvít közöttünk, mint a nemere.
Idegen harcokat vívunk egymással hévvel,
majd magányba burkolózunk talmi dicsfényben.

Tovább...

Tele pohár

Lehangol a fanyar unottság,
szarkazmus, mit semmi is kivált,
a fáradt, váltig panaszkodás,
a folyvást félig üres pohár.

Tovább...

Jöjjön a tél

Sötétség kísért az utakon
bágyadt, bús, szürke hajnalon.
A város holt, csendes, alva jár,
az avar is fagyott földön hál.

Tovább...

Márton nap

Szombat este libát ettünk,
négy fogásból szemezgettünk.
Mert Márton nap jeles ünnep,
hogy leküzdjük restségünket.

Tovább...

Vágyott új kaland

Ha nem érkezel a szokott időben,
sokszor szorongok, van, hogy őrjítően,
az idő vég nélküli, rémisztően.

Tovább...

Búcsúcsók

Jó, hogy nem volt csalfa a megérzésem,
szeretem a csókod, az érintésed.
Szeretem a hangod, ha engem szólít,
a kézmeleged, mert jólesőn bódít.

Tovább...

Lilás libabőr

Öntse el ajkaid vöröslő véred,
amint közelítek ölelést remélve.
Bőröd is mindjárt lilás libabőr formálja,
mely hamar kisimul forró csókjaim nyomában.

Tovább...

Aggodalom

Ahogy fogy az időm, leszek egyre romantikusabb,
életem, ahogy haladok, egyre nosztalgikusabb.
Nem félek, de nem is ünneplem múlandóságomat,
drukkolok, hogy jól éljem, mim még van, valóságosan.

Tovább...

Örök elgyötörtség

Mennyi vívódás, bánat fér egy elmébe,
abroncsujjak pánikszorítása közé,
könnyes szemeket bújtatva zárt tenyérbe,
miközben a volt boldogság válik köddé.

Tovább...

Az emlékezés fénye

Sárgán imbolygó gyertyafények hunyorognak
lelkünkben, helyet készítenek sóhajoknak.
A mély magány érzése kirepül fészkéből,
emlékek elevenednek a múlt fényéből.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ