Fábián József
Itt kenyér a vajízű margarinnal,
az égen fenn meg ragyogó csillagok.
Mit érdekel, sorsom nyakamba mit varr?
Holnap elmegyek, de ma még itt vagyok.
Sűrű drótháló egy börtönablakon,
talpam alatt a mozaikkövek.
Kóválygásomat abba nem hagyom,
hisz a Nap rám sugarakkal lövet.
Szürke a cement és halványpiros,
a veszélyesség mértékét jelzi,
szürkén állni lehet, lépni tilos.
Döghúst csipked a varjú az úton.
Elütött macska teteme lehet.
Örül, vidám az ingyen húson.
Fölnéz, meglátja figyelő szemed.
Tisztának maradni szennyáradatban
talán a legfőbb parancsolat.
Megállni, ha az állás tarthatatlan,
el nem sodortatni magadat.
...az ötvenhét fok kint a napon
rizikóssá teszi, hogy kigyere
a hűtött házból. Nagyon.
Szeneszsákban bújtam el
a téglagyár emeletén,
mivel rajtam volt a jel,
nem maradtam teveled én.
Csillámló vizű, sejtelmes tavak
sima felszíne alatt az élet
nyüzsög úgy, ahogy én imádtalak
mozdulatlan arcom mögött téged.
Már megrepedezett az agyag
a tengerfenéken, olyan régen
szétváltak már a vizek,
és a mozdulatlanul álló vízfalak
között a lég a hőségtől oly régen rezeg.
Ezernyi életet megélhetünk,
a könyv, a film mind meghatározott.
De hogyha az egyben eltévedünk,
nem tudható, hogy mi vár ránk majd ott.
Inkább az esőt, a sok millió cseppet,
amely az égből percenként potyog,
s hogy olykor fényben ég a permet,
amikor rajta a szivárvány ragyog.
A színek szinte egybefolynak
a papír érdes felszínén.
A tónusok tovább fakulnak,
ahogy ráesik a fény.
Dolgokra csodálkozom rá folyton:
rabul ejt egy-egy kis sárga virág;
szomjamat még új csodákkal oltom,
akár a kamaszodó kisdiák,
de ülök még a Lét peremére,
lábamat a semmibe lógatom;
nem teszek már senkinek kedvére...
Hajnal. Csend, csak a fej cseng.
Ráérnék még, de a megszokás.
Óra ketyeg, telefon is alszik,
messze az ébresztő még ma,
vagy egy óra van addig.
Néha őrülten vágyom egy ölelésre,
ha süvöltő magány szaggatja lelkemet,
mert nincs sátorlap, ami védelmezhet,
hogy szerte ne málljak az örvénylő szélben.
Kristály az éj megint.
Most gyémántcsillagok
szikrája fennragyog.
Kérdőn mind rám tekint.