Fábián József
Sok-sok éve már, egyik este,
hogy régen egyedül háltam
magamban, sohasem párban,
gyönyörű lepke szállt szívemre.
Ha mondtam volna, tudta volna,
tudta volna, ha mondtam volna,
tudtam volna, hogy tudná,
tudta volna, hogy tudom, hogy tudja,
ha mondtam volna.
Júlia volt az iskola szépe.
Na, nála se láttam még szebb lányt.
Ha ránéztél, mintha az égre,
a Napra, a szemed szikrát hányt.
Hatvanas bemutatkozás Donika Kellynek
Csepelen élek én, in Hungary, Budapesten.
Nincsen első, sem hátsó udvarom...
Tudom, hogy én vagyok csak hős a versben.
Hogy így megy ez már hosszú évek óta,
unom. Kimondtam végre ezt is nyersen.
Habár "napokra elfeledtelek",
ki mégsem mondhatom, hogy vége.
Nyarak nem lesznek már. Kemény telek
hoznak szürke felleget az égre.
Mindig maradnak nem látható dolgok,
amelyek után vágyakozni lehet.
Ahogyan egy csóka röppen fel a faágról,
vagy mókus szalad fel a ferde fatörzsön,
hogy egy szökkenéssel
a szomszéd fa ágvillájában teremjen,
a levegőben lompos farkával irányítva magát,
vagy amint a novemberi napfény vonja aranyba...
Én próbáltam túllépni önmagamon,
de csak vágyaim kaptak új szárnyakat.
A széncinke éneke is megszakadt,
és az óra végül megállt a falon.
Mókus futott egy faágon végig,
és átugrott a két fa között.
Az én hitem nem nyúlt fel az égig,
s a Föld a Holddal összeütközött.
Végül minden elmúlik egészen,
de azt azért még én sem hagyhatom,
hogy arcod emléke elenyésszen.
Mint zombi-sújtott terület, olyan a város.
Vagy atomcsapás utáni nukleáris télben.
Az utcára kimenni határozottan káros.
Legjobban az szenved, aki vétlen.
Egymásba gyűrődött időrétegek,
mint az invertálódott történelem,
történnek meg az események velem,
és én csak nézek, akár a részegek.
Ősz fejem körül az éji lepkék
csaponganak oly rendületlenül,
névjegyüket nálam hogy letennék,
ha a fáradt idő az éjre ül,
s hiába is kergetném el őket,
egy rebben el, a többi visszaszáll;
csak nem tudok szabadulni tőled.
Emlékszem arra a szarvasünőre.
Szeme rám villant, majd vissza, előre
tekintett ismét, és újra csak énrám.
Nem szólt, és én sem, csak álltam ott némán.