Fadre
Mikor még remegve vágytad
ölelése szívmelegét.
Mikor még ő ragyogta be
kicsinyke világod egét...
"Adósságok! - konok hegyek.
Tudom, én is lépre megyek
Jövőnk felé araszolva."
Bolond szilveszter
Kiugrottam
az ablakon...
Rájöttem, hogy
nem itt lakom!
Eljött karácsony, és lesz már
illatos fenyő, hópaplan...
S egy hólabda felröpül tán
oda, az égi ablakba.
Szédítő magasságok,
feneketlen mélységek
s Isten-alkotta csodák.
Mily mimózalélek vált belőle!
Sem darázsra, sem a házi légyre,
sőt, már a lepkékre sem vadászik...
Az a várfok,
hová hajdan
kitűztük az ősi zászlót,
eltűnt az idők sodrában...
A csarnokok üresen állnak.
Talán útra kész már a világ?
Csak gaz s szemét marad utána,
de nyílik még lelkében virág...
Te kecses léptekkel jöttél,
én lassan baktattam feléd.
Megálltam egy ismerősnél,
és te közben megérkeztél...