Fakó Norbert
Szemeid csillogásában vajon megtalálod önmagad
ha a valóság szent tükrébe nézel? Mondd, lenne-e szavad,
mikor a hit virágát az igazak örömből tapossák,
a szívbe víz kerül, az elme rémálmokat lát,
a lélek pedig ezért átvedlik ártatlanból harcossá?
Nem is tudom, úgy megírnálak...
Titok vagy nekem, mint óceán mélyén a bálna,
mi más frekvencián énekel örökké
csontegyedül, magányban...
Hatni kezdett végre
Teremtettél egy világot.
Beragasztott szemek
örökké keserűn vonaglanak.
A vágyak ollók.