Fanczal Mónika
Birtokomban tudlak,
De az érzések múlnak, s azt kívánom, törj darabokra.
Kivárom türelmetlen, haragosan.
Óriási harcban orra buktál,
Elestél, tenni mást nem tudtál.
Rád tapostak, kinevettek,
Alig maradt leheleted.
Távolodsz te álnok, ó, kegyetlen,
S mégis mindig oly közel jársz...
Csak egy pillantást kérek, egyetlent.
De már rég máshol vársz.
Hogy írjam le, milyen érzés,
Mikor véletlennek érzel mindent...
Mikor lenne milliónyi kérdés,
És megannyi felelet keres minket...