Farczádi Andrea Beáta
Csak a tiéd
Hat éve már, hogy eggyé lettünk,
Nyugdíjas házaspár vagyunk, viccelődünk.
Belegondolva ez rengeteg.
Felnőttünk egymás mellett egymáshoz.
Mama
Szeretnék galamb lenni, magasan szállni,
Rád odafentről vigyázni,
Megcsókolnám a ráncos homlokodat.
Isten áldja meg mind a két karodat!
Viszlát!
Szerettelek volna szeretni,
Szerettelek volna felnevelni,
De te szerettél gyermek lenni.
Sajnálom, ha én nem engedtelek el,
Hogy mindig bízva-bíztam, és
Remélve-reméltem.
Vesztettünk
Vége van már túl régen...
Mindketten tudjuk már egy ideje,
Belefulladtunk a társas magányba...
Ez lett a vesztünk, ugye tudod?
Szerettelek
Rájöttem, hogy mindig fájdalomból írok,
Remélem, nem veszed zokon.
S minden kínom egy pohár borban áztatom,
És talán még kettőben.
Családunk
Sokat gondolkodtam.
Azon, hogy milyen lesz a jövőnk.
Közösen vagy külön-külön.
Mindenem voltál
Már akkor szerettelek...
Mikor még gyermek voltál,
S foci volt a mindened,
Már akkor,
Mikor úgy mosolyogtál,
Hogy mindenkit boldoggá tettél.
mindig csak te
Sokszor engedtél el.
Hirtelen, nesztelen.
Volt, hogy ordítva,
Volt, hogy sírva.