Farkas Anna
Gyönyörű napsütés
fénylett ablakomon,
pünkösdvasárnapon
bús dalra fakasztott.
Kárhozat szele szállta meg a bolygót,
hamisság s mindent felborító átok,
nyakába rak roppantó, kemény béklyót,
fertőbe taszít változó világot!
Az Élet szakaszai
utunkon elkísérnek,
kétségek zavarai
félre nem téríthetnek!
Édesanyámnak május első vasárnapján
Anyák napján sajgó szívvel
jó Anyámra emlékezem,
dolgos keze ritkán pihent,
értünk mindig megtett mindent!
Drága Édesanyám, Veled álmodtam,
anyák napjára virágcsokrot hoztam.
Benne sok szeretet, hálás köszönet,
mit elégszer meghálálni nem lehet!
Sírnak, segítségért kiáltanak
a sorok, mondatok, alkotások,
melyeket jussuktól megfosztottak,
mert ékezetekért fájón kiáltanak,
vesszőkért, jelekért rimánkodnak!
Földünk forgásával
a világ is vénül,
lelkek sodrásában
sok változás készül.
A lélek virága illatot varázsol,
sorokban születik, a szívekben landol,
dalban avagy versben, vidám vagy szomorú,
az érzés: - boldogság vagy töviskoszorú.
Van egy kicsi ország a világ közepén,
mely sok rosszat megélt, mégis győztesen él!
Mint a fáknak ágai, oly szerteágazóak,
a szeretet szirmai mind egy tőből fakadnak.
Ez a Család értéke, amit semmi szét nem tép,
óvva vigyáz kérgére, örökké maradjon ép!
Szeretnék élni egy boldogabb világban,
ahol az emberek nem élnek viszályban,
élni a Teremtőnk-adta szép világot,
legalább részét, a megmaradt szilánkot.
Ha szirteken nyílhat havasi gyopár,
boldogsághoz a szív is utat talál,
fásultságot felváltja a szeretet,
az üres szívekbe jóságot ültet.
A régi szerelmek
újra feltöltődnek,
az újak reménnyel
mohón bizseregnek.
Egy gazdag embernek volt sok aranypénze,
mohón, féltékenyen, reszketve őrizte.
Az aranyból soha senkinek sem adott,
irigyen, titokban vasládába rakott.