Farkas Anna
Amikor a bánat pohara kicsordul,
a könnyek lelkünk mélyéről előtörnek,
keserűség kelyhe boldogságot koldul,
reményünk fényében ragyogva gördülnek.
Megérintené lelkem
az egy húron pendülés,
a szívem felébredve
észlelné a rezdülést!
Rossz irányt vett a világunk hajója,
elsüllyed, ha nem változtatunk rajta!
Természet bosszúját látjuk naponta,
a pusztítását szó nélkül nem hagyja!
Karácsony fényében úszik már a város,
nyugalom csendjében lélek nem magányos,
szeretet vegyülve hittel és örömmel
jóérzésű embert boldogan átölel.
Húsz éve ma annak,
elmentél örökre
szép emlékek vannak
szívünkbe beégve.
Titkos vágyaid hozzám szállnak,
szíved hangjai reménnyel várnak,
esély sincs rá, hiszen kaland lenne,
ha érzelmeim nem lennének benne.
Csillagporos éjszakán
vidáman csúszik a szán!
Rénszarvasok befogva,
Télapó sok csomaggal!
Adventi koszorún
gyertyák körbeállva,
minden vasárnapon
új színt fényre váltva.
Jótevők, földre szállt angyalok
nyitottak új reményablakot,
teljesüljön hőn vágyott álmom,
verses könyvem boldogan várom!
Mint lepke, fény felé
boldogan szárnyaltam,
te reményt nyújtottál,
én feléd indultam.
Ha kudarc és mártírharc uralja a lelket,
csüggedés és fáradtság üli meg a testet.
Drága Édesanyám,
soha nem feledlek,
betöltesz minden űrt
szívemben, lelkemben!
Egy szép nyári napon
rám nézett az Isten,
rejtett álmaimat
teljesítette!
Hittel vagy verhetetlen,
semmi sem lehetetlen
alantas lappangókkal,
megküzdesz Te a kórral.