Farkas Anna
Számodra lettem reggeli fény,
szívedben az érkező remény,
s hitet ültettél a lelkembe,
zsibogó zsongást ereimbe.
A tűz, a láng, meleg a sors ajándéka,
a Földünk életre keltését elhozta,
tudomány kapuit szélesre nyitotta.
"Hangok ömlenek a zongorából,
mint illatos teából száll a gőz,"
gondolat kalandozik a mából,
mereng fájdalmon, mit hozott az ősz.
Hazaszeretet
Van egy kis ország a Kárpát medencében,
ott él a világnak büszke magyar népe!
Hegyét, völgyét, szép földjét megtépázták rég,
fájó csapást, égáldását, mindent megélt!
Szívem dédelgetett régi romokat,
de váratlan remény nyitott utakat,
megszólaltak benne szférák zenéi,
lelkem lelkendezve kezdett remélni.
Női büszkeségem mindig megmaradt,
sohasem kértem azt, amit nem szabad...
Tavaszi napnak fénylő sugara
vezet illatos reményutakra,
feledteti szürke múlt napjait,
ölembe hinti boldog szirmait.
A megálmodott tökéletességet
ráruházzuk arra, ki nekünk kedves,
képzeletünknek tárgyát kifényezzük,
csalódás ér, ha leplet leemeljük.
Nyitott szemekkel járd a világot,
kitárt lélekkel éljed az álmod,
rövid az élet, boldogan éljed,
lásd a szépet, aggályaid tépd le!
Édesanyámnak
Ma is sajog szívem, fáj, mint akkor rég,
mikor elragadott a mély sötétség,
kiszakított ölelő karjaimból,
tébollyal küzdve, ordított bánatom.
Szép, piros pipacsok,
mondjátok meg nékem
eljön-e még egykor
boldogságom értem?
Kérdések, melyek foglalkoztatják az embereket
Miért van az, hogy egyes emberek
azt képzelik, Istenek lehetnek?
Önkényesen helyükbe léphetnek,
kedvük szerint helyettük dönthetnek?
Én is, mint mások, sorsomba beletörődtem,
bársonyos napsugár a szívem melengette,
tapasztalat tudta, borúra derű jöhet,
öröm s bánat felváltva utam egyengette.
Az újév beköszönt új reményekkel,
szívünk melegségét tölti be hittel.
Sohasem élhetünk szeretet nélkül,
vele életünk boldogsággá szépül.