Farkas Anna
A lélek virága illatot varázsol,
sorokban születik, a szívekben landol,
dalban avagy versben, vidám vagy szomorú,
az érzés: - boldogság vagy töviskoszorú.
Van egy kicsi ország a világ közepén,
mely sok rosszat megélt, mégis győztesen él!
Mint a fáknak ágai, oly szerteágazóak,
a szeretet szirmai mind egy tőből fakadnak.
Ez a Család értéke, amit semmi szét nem tép,
óvva vigyáz kérgére, örökké maradjon ép!
Szeretnék élni egy boldogabb világban,
ahol az emberek nem élnek viszályban,
élni a Teremtőnk-adta szép világot,
legalább részét, a megmaradt szilánkot.
Ha szirteken nyílhat havasi gyopár,
boldogsághoz a szív is utat talál,
fásultságot felváltja a szeretet,
az üres szívekbe jóságot ültet.
A régi szerelmek
újra feltöltődnek,
az újak reménnyel
mohón bizseregnek.
Egy gazdag embernek volt sok aranypénze,
mohón, féltékenyen, reszketve őrizte.
Az aranyból soha senkinek sem adott,
irigyen, titokban vasládába rakott.
A lelkünk megnyílva ontja a szépet,
mint virág illatát hajnali fényben,
isteni sugallat vezeti kezed,
Tőle kaptad ezt a magasztos kegyet!
Augusztusi hónapok néhány évben
megfürdették szívünket a fényben!
Megszülettek, boldogságot hoztak,
mint a napfény, mindent beragyogtak!
A tél érkezéssel
sokan éljenzéssel
bulizni akarnak,
örülni farsangnak!
Az elmúlt esztendő
meglepetést hozott,
fájdalmat, örömöt,
de reményt is küldött.
Karácsonyt már várjuk,
szívünket kitárjuk,
imáinkban kérjük,
szeretetben éljünk!
Karácsony a lelkekben...
Advent alkalmával,
lelkembe nézek
szívem magányában,
szeretet ébred!
Amikor a nyirkos novemberben
enyészet üli a kerteket,
lelkekben adventi várakozás,
szeretetvirág nyílik szívekben.
Kedélyeket felborzol,
már mindent újragondol!
Évezredes múltat, jövőt semmibe vesz,
s elfogadhatatlant helyette erőltet!