Farkas Erzsébet
Jajgat a Föld, nagy a bánata,
De az ember ezt nem hallja.
Ne keress boldogságot a mai világban
Minden jó, mi körülvesz, gyorsan elillan.
Ha az utcán koldussal találkozol,
Akkor biztos, hogy őbenne nem bízol.
Ma sok ember küzd az életéért.
Katasztrófák s gyűlölet, mely kísért.
Elbújt a boldogság előlem.
Pedig már sok helyen kerestem.
Kívánom, hogy mosolyogj sírás helyett.
A bánat kerüljön el tégedet.
Csodát vársz az életben?
Mert az élet oly reménytelen?
Unalmasak, nehezek a hétköznapok?
Éjjelenként hősökről szólnak az álmok?
Éjszakák és nappalok oly gyorsan mennek.
Rémálmaim kisértenek engemet.
A boldog élet mindenki álma.
Gazdagság, hírnév sok ember vágya.
Szomorú szívek, amerre csak nézek.
Szünetel a harc, itt van az ünnep.
Amerre csak nézek,
Csodálatos teremtmények
Dicsőítik Teremtőnket,
Ki mindent oly csodásan alkotott meg.
Mindenki ezen az úton jár,
Mely keskeny, rögös s oly sok a sár.
Az emberi lélek olyan, mint egy gyertya.
Könnyen eltörik, és nem lehet felállítani újra.
Az élet olyan gyorsan illan el,
Mint a földre hulló hópehely,
Az ember is olyan apró a világegyetemben,
Mint sivatagban a porszem.