Farkas Erzsébet
Hosszúak az éjszakák
Sokszor rémálmok gyötörnek
Eljön a hajnal s a forróság
S az álmok gyorsan elrepülnek
A Földet bearanyozza a napsugár
Tikkasztó a hőség sehol nem vár árnyék
Úgy érzem sokáig nem bírom már
Az életem összetört mint egy mozaikkép...
Az őrület forgószele
Söpör végig a világon,
A kőszív kegyetlen tette
Nem érzi, mi az a fájdalom,
Nem tisztelnek állatot, sem embert,
A sok könnytől a tó vize megtelt...
Ez a világ nem kell nekem,
Zárva van már a szívem, lelkem,
Az élet oly keserű énnekem,
Vajon szebb lesz valamikor az életem?
A boldogság mindenkinek mást jelent,
De meghatározza a jövőt és jelent.
Kinek karrier az álma, kinek gazdagság,
Álmaikat kergeti a seregnyi ifjúság,
De a karrier, mint tiszavirág, elmúlik,
A hírnév gyorsan a mélybe hullik.
Ha úgy érzed, nem bírod tovább,
Sokszor az élet szívedbe vág,
Megsértettek, mindenki elhagyott,
Ezért az álmaidat feladod,
Mindenki érez így néha,
Úgy gondolja, tovább nem bírja...
Bús szívemből jönnek elő a gondolatok
Ezért vidám verseket írni nehezen tudok
Nevetek ha látnak
Nem látszik rajtam a bánat
De amikor eljön az éjjel
Küzdök a sok könnyel...
Hűvösek már a nappalok,
Üvöltenek kint a kemény fagyok,
A madárkák sem csiripelnek,
Várják a végét a hosszú télnek,
Bent a kandallóban aranyló tűz ropog,
Szívet melengeti, míg a tavasz nem kopog...
Míg fiatal vagy, minden olyan szép
Szebben ragyog rád a nap, derűsebb az ég
Színesebbek előtted a célok és az álmok
Még nem értek fájdalmak, sem csalódások
Légy vidám, mosolyogj mindig
Most még van, ki szeret s felvidít
Mert jönnek még szomorú, bús napok
Sírva szól a hegedű, s gyászosak a dalok...
Érzelmi hullámvasúton utazom
Sötét és verőfényes utakon
Érzem a homály mélységébe süllyedek
Nem látja senki a sok könnyemet
Mély gödörbe zuhanok
Kijönni onnan nem tudok...
Ússzál az élet tengerén
Hogy kiköthess az álmod szigetén
Fejed felett sokszor csap össze a hullám
Imádkozz sokat ha erőd már fogytán
Sokan fogják gyengíteni az erőd
Ne add fel a cél legyen a szemed előtt...
Hosszú út van már mögöttem
Nem tudom mennyi van még előttem
A múltban sok volt a vakvágány
A jövőben nem tudhatom mi vár rám
Szeretném megtalálni azt az utat
Amely végre örömet és boldogságot ad...
Sötétségben van a világ
Sok szív némán sír
Jajgat a szegény segítségért kiált
Ki az aki segíteni bír?