Fazekas István
Te voltál versem virágzása,
A fájdalmak útja hozzád vezet,
Elapad mosolyom forrása,
Ittam csókodat, verejtékedet.
Járom a hófoltos halmokat,
ezüstkérgű, lombtalan fák rácsain
feketén tűnődnek a varjak
és a baglyok kunyhói felett
a vacsoracsillag meg-megtündököl.
A szégyen fájdalma fojtogat,
A szenvedés büntetése.
Könnyekben talál az alkonyat,
Versem szavak tüntetése.
Egy sirály zokog a Duna fölött.
Szívemből hullnak zúzmarás kövek.