Fehér Lia

Fehér Lia

Született: 1984. november 18.

Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Korona

A tükörbe nézek és kérdezek.
Nem tudom, mit kellene, benne látnom,
talán szépséget?

Tovább...

Kortyok

Ülök az üres szobában egyedül,
én vagyok az, ki a némaságba menekül.
Szívem fájdalmát elmondani nem tudom,
inkább mellkasom mögé szorítom.

Tovább...

Élet-rajz

Rohan az idő, de állok egy helyben.
Nem mozdulok, a földbe gyökereztem.
Ideragadtam, mint légy a papírra,
asztalomon minden csupa firka.

Tovább...

Szerelmes szemek

Vihar készülődik. A szív egyre hevesebben dobog,
meg-megakad a szó. Kiszárad a torok.

Tovább...

Rabláncra verve

A sivár földön, hol élem sivár életem,
Nem tudom, hol a helyem.
Hová sodort az idő, kihez sodort a sorsom,
Keresem a válaszokat. Kiszáradt a torkom.

Tovább...

Feltámadás

Füst gomolyog a városban.
Rímek hömpölyögnek agyamban.
Ujjaim felesküdtek a lapnak,
a tintának, s a menyegző
émelygő,
édes ízzel táncra perdül.

Tovább...

Miért nem tudom elmondani

"Én megtehetném és mégsem teszem,
Csak tervezem, csak épphogy fölvetem",
Már elmémben tekeregnek a gondolatok,
De mégis hallgatok.

Tovább...

Te tudod, hogy ki vagy?

Oly egyszerű, és oly üres... Mérged...

Tovább...

Hol az álom kezdődik

Hol az álom kezdődik,
s az ébrenlétnek vége,
találkozunk, meglásd.
Ott leszek, várni foglak,
mint virág a méhet,
s feléled
újra a kialudt láng,
s a tág...

Tovább...

Hazudnak az emlékek

Hazudik a csend... téged hallak.
Üres a szoba... hazudnak a falak.
Azt hazudják, hogy itt jártál,
Hogy ágyamban háltál,
Hogy mindennap érintettél,
Karjaidban féltettél.

Tovább...

Forgás

Hallgatom a szél szavát, suttogása távolba hív,
Égiek szárnyán tovaszállok, nincs több szív,
Mely értem dobbanna,
Nincs egy hang, mely hozzám szólna.

Tovább...

Nélküled

Már túl nagy a súly, összeroppanok.
Szárnyaimat törik, s az angyalok
Nélkülem suhannak tova.
A fájdalomtól forrongva
Tiltakozom minden szó ellen,
Nem akarok hallani semmit sem.

Tovább...

Pihenő

Az esőcseppek hangosan koppannak a párkányon.
A szél tekergeti a fákat, mint egy papírlapot
egy gyerek a technikaórán,
s a faliórán
kattan a mutató.

Tovább...

Emlékezés

Állok a hegy tetején.
A szél arcomba fújja emlékeimet.
A tegnapom reggelén
Nem találtam helyemet.
Ágyam szélén ültem a csendben,
Merengtem...

Tovább...

Bárcsak tudtad volna...

Bárcsak ne telt volna el sok-sok év,
Bárcsak ott tartanánk még,
Hol kezdtük, a legelején.
Bárcsak könyörögtem volna,
Mint éhező koldus, a szavaidért.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom