Fejős Franciska

Született: 1967. március 8.

Népszerűség: 133 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Szívet csobbanva

Milyen lehet valóban boldog lenni?
Ragyogni cseppként az élet szép vizén.

Tovább...

Vágyak ifjú kelyhe

Milyen lehet a szélben hajladozva,
Felemelőn fényben fürödve élni?

Tovább...

Búcsú

Ragyogva csüngtünk egymás szemén szótlan.
Lágy romantikát ölelt körénk a fény.

Tovább...

Őszi szép

A napsugár aranyfénnyel szőtte be
Szőnyegén meg-megzizzenő leveleit.

Tovább...

Rejtett remények

Legvégül szavaink is megtorpannak,
Mert rég nem csenghetnek mindenhol tisztán,
Vannak oly utak, melyben elágaznak,
Melléktermékként őket nem szólítják.

Tovább...

Jó legyen!

Éjre nap jött, és napra éj,
Az év így forgott tengelyén.
Hol sietett, hol ballagott,
Kinek ezt, kinek azt adott.

Tovább...

Varázs

Ne feledd el, gondolj mindig arra,
Mikor téltől roskadók a fák.
Madárfütty sem hangzik dalban,
Jeges űr csupán a táj,
Hol a szív is halkabb.

Tovább...

Összetört mondat

Az élet könyve

Az égről lehulló estét
Védi avarja, mohája.
A szív remél, közben betér
Az éjszaka varázsába.

Tovább...

4140

Ki éli, ki álmodja

Verseid tündérkert édenében
Gondolataim pihenni térnek.
Hol nincs zaj, árny, göröngy, sötét végzet.
Csak szépség és báj, nem vár enyészet.

Tovább...

Szebb legyen, meg boldogabb

Immár lelkünk tűzijáték fényei
Siklanak a messzi, magas égen.
Mintha elűznék életünk terheit,
Szilveszteri csinnadrattás fénnyel.

Tovább...

Üde káprázat

A fények hangjai

Nyári napvirág tarajos szirmai
Meghajolva simogatják a földet.
Égi-széppel aláfestett hídjain
Lassan, öltönyében az este csörtet.

Tovább...

Élhető varázs

Felhőóriások ringtak az égen.
Könnyed nagy pamacsok hófehérségben.
Igaz kékségnek otthona a légben,
Meghitt báj-bodrok a végtelenségben.

Tovább...

Néha jó volna

Néha jó volna a jövőbe látni,
A jelen sodrások messzeségibe.
Az eljövendőbe, mint sólyom szállni,
Nem itt ragadni a fájó régiben.

Tovább...

2729

A semmi dimenzióját oldozom

Az élet most egészen más Nélküled,
Szemünk egymásra már nem tükröz mosolyt.
A szívem szavát sem hallja már füled.
Hatástalan, de mégis próbálkozom.

Tovább...

Emberi évszakok

Hamvas szőlő mosolyog bús fészkéből.
Szilvákat harangoztat hűs, őszi szél.
Koronák sárgulnak a hideg légtől,
Mint szálló idővel hajunk lepi dér.

Tovább...

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ