Ferencz Zoltán
...a "Nem tudok" margójára
Tudok, ez biztosan valami,
tudok szavakra találni,
tudok játékosan írni,
tudok ellene nem tenni,
tudok, ha lehet tenni,
tudok a felhőkben járni,
tudok egyedi lenni,
tudok szépet alkotni...
Ahányszor visszatérek emlékeimhez,
gyermek énem gyermekszívvel élem.
Csínyt, mosolyt és maskarapompát,
anyám szabta rám a farsangi ruhát.
Napszak, évszak, korszak, kórszak
egyházi szemmel a nagyböjtig tart.
Vízkereszttől nem köti meg liturgia,
ünnepének néphagyomány az alapja.
útravaló
Óév, újév, közeledben a szilveszteri rév,
maradsz vagy haladsz, lángol még a hév?
Egészség
Ha nem érted, rögtön pereled,
Szilveszterben tetteid keressed!
Miként a nevében hordozza,
vesztésre hajlamos a sorsa.
Nem tudok szaladni,
nem tudok szavalni,
nem tudok szólni,
nem tudok akarni,
nem tudok haladni,
nem tudok verni,
nem tudok sírni,
nem tudok hinni...
Már nem a gyertyák gyúlnak,
bár minden évben szép a fánk,
égők sora kúszik körbe fényesen,
féltett díszek, s tetejében ékes csillag feszít,
csillagszóró fényénél halkan szól a dal...
Ma már értem, hogy tévedni emberi dolog,
későn jöttem rá, hogy álmodozót játszok.
Bevallom, bár nehezen érő teremtés vagyok,
hatottak rám intelmek, a szülői áldozatok.
Gondolkodom, tehát élek,
telnek-múlnak el az évek.
Ajtóm felett üres fészek,
költeni majd visszatértek?
Dúdolok egy dalt magamban, tanultam,
képek tapadtak köré hosszú spirálban.
Tű fokán történetem fonalát fűztem át,
kopott gúnyám törődéssel foltozom ma már.
Zuhan a mélybe, ablakon néz át,
koppan a csendben, csöppen tetőre.
Emlékét körben hagyta reményben,
egy pillanat az élet, célját elérte.
Az alakjában harminckét kártya lapos,
bár néhol harminchatra növeli a hatos.
Szomszédos országokban szintén honos,
általa vagyont vesztők száma sokszoros.