Ferencz Zoltán
Önfeledten néztem, ahogyan az pörgött,
Tengelye mentén időnként jól megdőlt.
Amint megállt, új irányba lendült,
Bal kezem által nyugat felé szédült.
Memento mori
Húsz éve már, hogy minket itt hagytál,
húsz éve pislákol sírodon gyertyaláng.
Húsz éve koszorúk faragott kopjafán,
húsz éve maradtál a föld mélyén árván.
Átirat egy jó ügy érdekében...
Én Atyám, ha a mennyekben vagy,
most megszólítom a te neved;
félelemben él minden országod;
erősebb nálam a te akaratod,
amint az elmémben, úgy a földön is.
Testemben lélek és a hangok kavalkádja,
mi múltban pillanat, most emlékek tárháza.
Fekszem az ágyakon, fut velem a világ,
holnap ébredek, még álmodom a csodát.
Számomra egy örök paradoxon,
miért leljük mások végzetét az úton.
Lehet az sárga, fekete vagy barna,
utolsó útján a végtisztesség járna.
Megismert Elek
Egyszer volt egy kedvelt Elek,
tudom, mert én is kedveltelek.
Édesanyád sokszor mondta neked:
"Szeretlek, mióta téged megszültelek".
Piros ruhás, vén apóka
Csillagpor szeli át az eget,
száncsengő hangja kíséri a szelet.
Piros ruhás, vén apóka
még ma éjjel mindenkihez elmegy.
Adventi örökség
Lészen kedves emlékem,
fenyőágon állnak négyen.
Angyalgyertyák imádkoznak,
lakásunkba áldást hoznak.
Adventi koszorú
Egy híján húsz meg kétezer,
közénk megváltóként érkeztél.
Dideregtet|tél
Csikorgó tél után érkezik a tavasz,
kék égre a Nap mosolyt ragaszt.
Hegyek gerincét borító havas tájon
a tél búcsút int, hidegen kacsint.
Ha én baka lettem volna
Tüskés a rózsa szára, vörös a virágja,
csókot lopok tőled, babám, este utoljára.
Hej, élet, a bakaélet kijár a legénynek,
elmegyek egy évet-kettőt, s visszajövök érted.
Rosszkor voltam jó helyen
Szeretettel próbálok meg végignézni a tájon,
kietlen, szemetes, bokros és egy tüskés vadon.
Ahányszor újra megteszem, elszorul a szívem,
hogy mivé lett az a hely, ahová születtem.
Ha magamra maradnék
Magányosan járom az utam, elkísér a remény,
felhők szaladgálnak felettem, szemembe fúj a szél.
Minden egyes napon fürkészlek, mert féltelek,
ismeretlen tekintetek között válogatok, kereslek.
Örök(ség)
November első estjén lelkek találkoznak,
tengernyi sok gyertya lángjaivá válnak.
Sírokon fénylenek, mécsesekben égnek,
sötét égbolt csillagai benne tükröződnek.