
Fesető Erzsébet
lágy fény csordogál
a sziklás domboldalon -
ősz ecsetért nyúl
Esőben a fák
még rozsdás színben égnek
tavasz kezdetén
Esőillatú erdő
tavaszi virágokra
lehel párakabátot,
s én bőrig ázom.
Hiúság
orra egekben
gyémántfürtök ékszerén
mégis oly szegény
Sziromszagú szélben szeretettel szálltam,
Bóbita hátáról sok szép csodát láttam.
...Tojás...
vagy-e még? Vagy
már újjászülettél? Illú-
ziókban élsz, vagy szabadon
szárnyalsz?... Haragszol-e még,
vagy már felülemelkedtél? Isten sze-
retetében élsz... vagy csak sodródsz
az árral? Mosolyogsz bátran, vagy félsz...