Fiedler Barbara

Fiedler Barbara

Született: 1994. május 12.

Népszerűség: 43 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Megőriztem emléked

Nálam van a kereszted, megőriztem emlékül,
erős a szív ugyan, de a sok harctól megsérül.
Elhoztam, hogy itt legyen, becsülettel szerezted,
bevonulásunk idején Te hősi dísznek nevezted.

Tovább...

Felhőn várom

Édes galambom, intézem Magához soraim,
inkább törékeny testét ölelnék magukhoz karjaim.
Minden egyes levelét forró könnyével öntözi,
fájó ugyan, de így sóvárgó szívem hazatérésre ösztönzi.

Tovább...

Elveszett lélek

Nem tudom lemosni, eltüntetni a nyomokat,
álmomból felriadva hallom a kétségbeesett sikolyokat.
Lejátszódik minden, amit katonaként átéltem,
megannyi emberrel együtt könnyek nélkül kiégtem.

Tovább...

Ártatlanul bűnhődtek

Én mindkettőt szerettem,
nekem ők lettek az életem.
Két férfi volt támaszom,
s akaratlan elűzték a bánatom.

Tovább...

Kérlek, anya

Kérlek, anya, most mesélj nekem...
hogy árvult el ifjú lelkem!
Nagyon fáj, hogy nincsen apám,
kinek nem csünghetek óvó karján.

Tovább...

A háború muzsikája

Szívet melengető e szép muzsika,
távol a fronton talán mindenki meghallja.
Ott nem zenél más, csak az ágyúdörej,
nincs szépség vagy jóság, mert a halál jön el.

Tovább...

Üknagyapa emlékére

Nem zenélnek ma a harangok,
a templomot nézem, s én is csak hallgatok.
Oldalán egy kopott, porlepte tábla
szomorúan vár, hátha valaki meglátja.

Tovább...

Anya a gyermekével

Ő ott állt, mint egy büszke nyárfa,
gyermekét karjában tartva, a sorsára várva.
Mintha nem félt volna semmitől sem,
csak bátran állott, mint egy őrszem.

Tovább...

Elengedted kezemet

Nem tudom, hogy mi változott,
szívemben a Nap és a Hold oly rég ragyogott.

Tovább...

Gyászolom a tegnapot

Gyászolom a tegnapot,
azt a júliusi forró, nyári napot.
Nem reméltem semmit talán,
csak ültem a padon csendben s némán.

Tovább...

Feledjük múltunk

Hallom szívverését, látom, ahogy hangtalan könnyezik,
napok óta reméljük, hamarosan segítség érkezik.
Mintha megállt volna az idő, nem létezik semmi más,
egyetlen célunk maradt, az ösztönös élni akarás.

Tovább...

Gyermekét hordta

Gyermekét hordta, ám csíráját taposták,
a háború szelei fiatal húsát mardosták.
Könnyekkel szemében várta a holnapot,
s levelet a posta számára soha nem hozott.

Tovább...

Egységet alkotunk

Amikor mellettem feküdtél, hullottak könnyeim...

Tovább...

Nagyapa, mesélj nekünk

Kicsordult a könny fáradt, kék szeméből,
ahogy mesélt nekünk régi, átélt emlékekről.
Remegő kezével kopott fabotjáért nyúlt,
felkelt a székből, és csendesen elindult.

Tovább...

Rácsodálkozom

Minden egyes nappal rácsodálkozom az életre,
eltűnődöm azon, milyen szép is egy könnyed naplemente.
Néha van egy pillanat, amikor mindenki pihenni vágy`,
hogy mi történik holnap, előttünk ez még hatalmas talány.

Tovább...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom