Fischer Tamara
Hogy milyen volt a dédim, milyen volt Ő?
Életerős, vidám, féltő és szerető.
Mani, aki családját mindig előtérbe helyezte.
Így emlékszem majd Rád, mikor gyermekeim kérdeznek. Rosszul nem is lehetne.
Miért van bennem ez a fojtogató sötétség?
Egy el nem mondható üresség.
Másokhoz 10 körömmel ragaszkodó reménység,
De elhagynak, hisz könnyebb, mint a segítség.
Amire én vágyom, az a közelség,
Az átfogó szeretettel járó jelenség...
Egy átlag munkanap, pont mint egy másik,
De ekkor eljön ő, mikor még a nap is fázik.
Barátnős fiúra nem vetünk szemet,
Honnan tudhattam, hogy nem ő az, kit szeret?
Mi van veled mostanában?
Hangzik a kérdés szüntelen folytatásban.
Első vers, amit életemben írtam...
Mindig arra hajlok, merre a szívem mondja,
Lelkem halkan súgja, mi gondja.
Súgja, ó, bár súgná, de ordítja,
S az örömöt szertepusztítja.