Fodor Diána
Elhalkult a zene,
Az a szép-szólamú muzsika,
Ami behevíti mindenem...
A napok mosolya volt az.
A minap kiborult egy teli pohár,
Ami teli volt szerelemmel,
Pezsgett benne az édes nektár.
A Szerelem Szivárványos Mezején
...nekem mindig volt rendes társam.
Zamatos gyümölcsöket kaptam
az élettől, életem hajnalában.
Könnycsepp senkiért sem maradok!
Nekem van édesanyám,
De nem tud otthont teremteni nekem,
Nem érezhetem gondoskodását
Hisz maga is egy kamasz gyerek.
Én azt mondom fehér, szerinted fekete.
Előttem minden bogárnak tiszta a lelke,
De te abban a pillanatban taposod össze.
Magatokba szívhatjátok kellemes illatom
S testem végigsimíthatjátok izgatón,
Beletúrhattok selymes hajamba,
Édesnek vélt szavakat fülembe suttogva,
Letéphetitek minden ruhám,
Szaggassátok csak bátran hát,
Ringatózhattok könnyű zenére velem,
S ajkamba haraphattok kedvesen...
Bárcsak madárrá válhatnék,
S egy szürke alkonyon
A messzibe, messzibe szállhatnék.
Talán még épp láthatnál a balkonon,
De én örökkön örökké csak repülnék.
Hiába hívnál vissza dalolva;
Az én utam hív, más ablakába.
Te egy hatalmas, mély Óceán vagy,
Melynek tekintetében elveszni könnyű.
Oly sokat rejt, s alig sejt, majdnem fagy,
Hideg, hűvös, messzibe nyúló űr,
Ami bármikor robbanhat vagy kettészakadhat,
S közben kerülget téged sok-sok bűn és zűr.
Oly sok mindent elvesztettem már,
Most semmim sincs, csak emlékmaradvány.
Pedig úgy indultam, hogy őszintén, tisztán,
Csak hosszú volt az út, s talán túl sok a sár.
Szirupos ingák gyűrűje szaggat,
Mind tömény marcipán, édes zamat,
Hevesen s forrón magához ragad,
S kitépi belőlem mindazt a jót, ami akad.
Nem tudom, mi lehet csodálatosabb az őszinte, tiszta ölelésnél!
Most itt fekszem, mozdulatlan,
Arcom a párnába temetve,
Forró könny folyik szememből untalan,
Ölelése után remegve.
Csukott szemek a Nyomor-hegyen
Sokak élete úgy tűnik reménytelen,
Mennyi könnyben ázott lelkecske
Könyörög, fohászkodik a jobb életre.
A szerelmes dallamok,
Mint kellemes fuvallat,
Úgy ér el a pillanat,
De szívet nem dobogtat.
Elértéktelenedtem.
Nincs már fényem.
Nincs csillag a szememben,
Kihalt a tünemény a szívemben.