Fórizs Krisztián
Bennem minden arcomról legördülő
elveszett valahol azon az úton.
Ahol találkozhattunk volna,
de ez amolyan be nem teljesülő,
holott kívánom, hogy hamar elmúljon,
hiszen akkor hamarabb átkarolna.
20 éves összegzés
Suttogd el neved, Magány, csókolj meg, Fájdalom,
néha tényleg fájt, de azt vártad, hogy fájlalom?
"Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,
Kánikulában, halk lombok alatt
S találkozott velem."
"Én megtehetném és mégsem teszem,
csak tervezem, csak épphogy fölvetem,
játszom magammal, ennyi az egész,
siratni való inkább, mint merész. ”"
a világot
Elcserélném a világot egy őszinte csókért
vagy szóért, csak vedd ki a szilánkot!
Add nekem a világod egy boroshordóért,
a jóért, amit megadhat az én világom.
Zajos szívem zavart labirintusa, csend legyen!
Menekülj el velem, ha zavar a szív ritmusa.
Nem voltál még olyan egyedül, mint én
A szemembe évek óta nem jut el a fény
Mégis, olyan édesen keserű ez a tény...
Nem nevetek gyakran, de mosolyt csaltál arcomra
Eddig érintetlenül éltem, nem reagáltam semmire
De te, kíváncsi voltál minden elcsépelt harcomra
Szeretlek, és csak miattad mentem ilyen messzire.
Ma először váltam azzá, ami lenni akartam
Minden kanyarban a te tudatod tesz majd vadabbá
Hiszen miattad lettem vaddá ebben a zavarban
Hittem a szavadban, de te tettél háziállattá.
Olyan régen távol vagy már, kérlek, gyere haza
Hány szívet törjek még érted össze, Életem?
Túl nagy már a távolság a szívünk között
És emlékszem, ahogy szíved szíven köpött
Elhagytál, ott abban az ürességben már...
Nem éreztem, s elfogyott a látóhatár...
Szemet adok a vakoknak, és szívet a szívtelennek
A viharban éreztem igazán, milyen egyedül lenni
S milyen csodálatos a haragban a szemtelennek
Egy örökké tartó, boldogtalan szerelembe esni!
Herceg voltam korona nélkül... a hátrahagyottak klubjában
Azt a feladatot kaptam, hogy elvegyem a hercegnő életét
Mielőtt elalszik - s éreztem a rideg félelmet a hangjában
Tudtam, hogy én fogom utoljára látni gyönyörű tekintetét